A BKK, a Budapest Közút és a Fővárosi Önkormányzat európai uniós forrásból új rakodó- és parkolóhelyeket és biciklimentes járdákat alakított ki a József körúton, hogy a Nagykörút jövőbeli forgalmi rendjét teszteljék. A Scheiber Sándor utca és a Corvin-negyed közötti szakaszon olyan fejlesztések valósultak meg, írja a BKK, amelyek reményeik szerint javítják a közterület használhatóságát, növelik a gyalogos és kerékpáros közlekedés biztonságát, valamint rendezettebb feltételeket teremtenek az áruszállítás számára. Az Énbudapestem végigjárta az üzleteket és kocsmákat, hogy megkérdezze az ott dolgozókat, tapasztaltak-e változást. A cikkhez összesen 15 boltossal és üzletvezetővel beszélgettünk.
Az egyik környékbeli kereskedő azzal kezdte, hogy nagyon szkeptikus volt, amikor megtudta, hogy felújításba kezdenek, de az első tapasztalatai nagyon kedvezőek, mert könnyen meg tudják oldani a rakodást, és mert a vevői is könnyen találnak parkolóhelyet.
A közeli állateledellel foglalkozó boltos elmondása szerint annyira rossz volt már a helyzet, hogy tudomása szerint sok szerelő,
ha megtudta a címet, ki se jött,
mert nem tudott megállni.
Ő az új rakodóhely iránt viszont nem tudott lelkesedni, mert parkolónak használják, állandóan foglalt, a közteresek pedig nem foglalkoznak vele.
A beszélgetőpartnereink többsége viszont, ha valamit, akkor azt, ahogy a rakodást megoldották, pozitívumként említette. Az antikváriumban azt mondták, ők ugyan csak hetente szállítanak, mindig mindent előkészítettek, öt percnél soha nem tartott tovább a le- vagy felpakolás, mégis állandó lelkiismeretfurdalásuk volt, mert a biciklisávot kellett elfoglalniuk.
Egy könyves láda körülbelül 30 kilós, a férjével nem tudták volna akárhonnan elcipelni. „Amikor jöttek a biciklisek, az anyukámat elég sokat emlegették” – idézte fel.
Mivel a József körúton két sávon ment a forgalom, és mellettük futott a biciklisáv is, parkolóhely egyáltalán nem volt. A környékbeliek elmondása szerint az egyetlen lehetőség az volt, ha a Csibész téren parkolnak, de mert rengetegen használták, kevés volt a hely, és mint kiderült, sokaknak életszerűtlen volt, hogy onnan cipekedjenek, ezért maradt a szabálytalankodás, aminek megvoltak azért a fokozatai.
A legtöbben csak ráálltak a biciklisávra, de gyakran megesett az is, hogy a futár a kapunál fölhajtott a járdára, aztán végiggurult a járdán, az első kereszteződésben pedig lehajtott róla.
Fölhajtottak, kocsikáztak a járdán,
ez eléggé kellemetlen volt” – jegyezte meg az egyik boltos.
Az egyik kocsmában azt is kiemelték, hogy nemcsak annak örülnek, hogy pakolásnál már nem akadályozzák a bringásokat, hanem annak is, hogy a parkolókat úgy alakították ki, hogy kellő távolságra legyenek a biciklisávtól.
Ahhoz, hogy most egy autós rányissa a biciklisre az ajtót, mindkettejüknek nagyon bénának kell lenniük. Azért is jó ráadásul, hogy a biciklisáv átkerült a parkoló és a járda közé, a parkoló jobb oldalára, folytatta, mert az autósok többnyire egyedül járnak, az arra az oldalra eső ajtókat kevesebbet nyitogatják.
A környékbeliek többsége ugyanakkor tart attól, hiába van kitáblázva, mely parkolóhelyek a rakodóhelyek, az autósok előbb-utóbb kitapasztalják,
mennyire veszik a táblákat komolyan,
és elfoglalják őket.
Az átépített szakaszt alig két hete adták át, egy brit rendszámos Mercedes máris beállt az egyik rakodóhelyre. A környéken mindenki ismeri őket, tudják, hogy minden lehetőséget megragadnak, hogy ügyeskedjenek. A bölcsességet, hogy minden szabály annyit ér, amennyit betartanak belőle, többen is elismételték.
Az antikváriumban azt mondta az üzletvezető, ő 25 éve van itt, de két kezén meg tudja számolni, hányszor látott közterest, egy vendéglátóhelyen pedig arról beszéltek, hogy bár fel-feltűntek a közteresek, büntetni nem látták őket, még úgy sem, hogy volt, hogy ők hívták fel egy szabályszegésre a figyelmüket.
Miközben pedig egy vegyszerboltban beszélgettünk, hümmögve néztük végig, hogy valaki úgy állt meg, hogy kapásból két parkolóhelyet elfoglalt. Egy idő után kezdett az a kép kirajzolódni, hogy – és nagyjából a környékbeliek is ezt erősítették meg – azért az autós legnagyobb ellensége
mégis csak a másik autós.
A megoldás az lehetne, mondták több helyen is, ha a parkolásnak lenne időkorlátja.
A biciklisávval, sőt úgy általában körút bringás forgalmával kapcsolatban viszont már megoszlottak a vélemények.
Az antikváriumos szerint a körutat alig használják a biciklisek, két másik boltos viszont azt mondta, hogy nőtt a forgalom.
Az Énbudapestemnek hárman is azt mondták, hogy szerintük jobb lett volna, ha a járdán vezetik a bicikliutat. „Itt vagyok már majdnem 20 éve, régen is voltak gyalogosok és bringások, és vigyáztak egymásra” – magyarázta egyikőjük, szerinte felesleges nekik egy külön sáv. Az egyik vendéglátós viszont, aki maga is biciklizik, kifejtette, hogy annak nagyon nem örült volna. Egy állateledel boltos szintén ellene érvelt.
A vendéglátós szerint egy járdán futó biciklisávra figyelmetlenségből simán föllépnek gyalogosok, ami megint csak problémát szül. Ő örül, hogy normálisan felfestették az utakat, örül a sávelválasztóknak is, szerinte az autós-biciklis ellentétek nagyon felfokozódtak, de ahogy épül ki az infrastruktúra, és
kevésbé zavarják egymást a közlekedők,
lecsillapodhatnak a kedélyek.
Akik a járdára felvezetés ellen voltak, mindketten kiemelték, hogy nagyon várják már a zöldítést, a körút látványán ugyanis nagyot dobna, ha kevesebb lenne a beton és több a növény.
A környékbeliek közül többen is azt mondták, hogy az új sávban egyébként kulturáltabban közlekednek a bringások. A robogósokat viszont egybehangzóan kitiltanák a bringasávokról,
a rollerezést pedig többen kapásból betiltanák,
ők ugyanis, ellentétben a bringásokkal, a tapasztalataik szerint ugyanúgy összevissza közlekednek.
Amin viszont úgy tűnik, nem segített az átalakítás, hogy a jobbra kanyarodásnál továbbra is rendszeresek az életveszélyes helyzetek.
A Csepreghy utcával kapcsolatban azt mondták, a kereszteződésben havonta ütnek el valakit. A Kis Salétrom utcánál továbbra állandóak az összetűzések, egy robogóst nemrég ütöttek el.
Az egyik, Csepreghy utca felé eső vendéglátós szerint ugyan javult valamit a helyzet, mert az autósoknak nagyobb ívben kell jobbra kanyarodniuk, ezért aztán lassabban és óvatosabban fordulnak, a Kis Salétrom utcánál épp az ellenkezőjét tapasztalják.
Az elütött motoroshoz az egyik közeli vendéglátós szaladt ki, beszélt a sofőrrel is. A bácsi elmondása szerint arra panaszkodott, akárhogy forgolódott, nem látta, hogy jönnek. Az egyik boltos szerint a lámpa jelenthetne megoldást.
A forgalommal kapcsolatban
többen is meglepően megértőek voltak.
Az egyik cégnél azt mondták, ilyen kocsimennyiség mellett egyébként sem lesz mindenkinek megfelelő megoldás, a körút ugyanis nem lesz szélesebb. Az egyik vendéglátós, mint említettük, bízik benne, hogy ahogy javul az infrastruktúra, a feszültségek is enyhülnek, egy másik vendéglátós pedig arról beszélt, dugók mindig is lesznek, tök mindegy, hány sávos a körút.
„Ha nem más, valami autós fogja generálni.” Ő viszont a biciklizést is egy egyszerűsített KRESZ-vizsgához kötné, mert mint mondta, a bringások jelenleg „saját magukra sincsenek tekintettel”.
Egy másik boltos pedig arról beszélt, hogy a közlekedési kultúra
Magyarországon szerinte eleve problémás.
Az emberek feszültek, agresszívek, türelmetlenek, bár amióta a választások lementek, azt tapasztalja, hogy valamit javult a helyzet. „Hogy a körúton bármi hosszútávon életképes legyen, itt kellene kezdeni a változtatást.”