Karácsony Gergely főpolgármester Auschwitz-Birkenauban az Európai Zsidó Szövetség megemlékezésén vett részt. A koszorúzást követően a krakkói szimpóziumon elmondott beszédében Budapest zsidó örökségéről és a múlttal való szembenézés fontosságáról beszélt.
Nobel-díjas magyar írónk, Kertész Imre Sorstalanság című könyvéből tudjuk, hogy a sorstalanság maga a közöny, a beletörődés. Mi azért vagyunk most itt, hogy útját álljuk a közönynek – mondta el a főpolgármester, majd így folytatta:
"Egyik személyes hősöm, a szintén magyar kötődésű Elie Wiesel azt mondta: emlékezni nemes és feltétlenül szükséges munka. Hiszen minden egyes megemlékezés célja kettős: emlékezni a holokauszt áldozatainak millióira, és egyértelművé tenni: ilyen többé nem történhet. Emlékeznünk kell mindazokra, akiktől elvették a jogaikat, a vagyonukat, a szabadságukat és az életüket. És emlékeznünk kell, hogy megértsük azt, amit nem lehet megérteni. Meg kell hallanunk Elie Wiesel másik igazságát is:
„A szeretet ellentéte nem a gyűlölet, hanem a közöny. Az életnek nem a halál az ellentéte, hanem az élet és halála között választani nem hajlandó közömbösség”.
A fájdalmas múlt és az abból tanulni képes jövő között tehát a különbség mi vagyunk, magunk. Mi, akik nem vagyunk közönyösek. Egymás felé fordulva kell világossá tennünk, hogy a gyűlöletnél, az erőszaknál erősebb a közösség összetartozása. Október 7. óta tudjuk, hogy ezek nem lehetnek üres szavak. Ébernek kell lennünk, mert a gyilkos gyűlölet bármikor újra elszabadulhat."
Budapest gazdag történelmi örökségéről megemlékezve kiemelte, megtisztelő, hogy annak a csodálatos városnak lehet a főpolgármestere, ahol Közép-Európa legnagyobb zsidó közössége él. Budapest történelme a lehető legszorosabban összekapcsolódik a zsidóság történelmével. Budapest társadalma, kultúrája, gazdasága vagy éppen az építészete elképzelhetetlen a helyi zsidóság nélkül – gyárosok és iparosok, bankárok és kereskedők, művészek, szakácsok és újságírók – mindannyian fontos szerepet játszottak abban, hogy Budapest az legyen, ami.
A Holokauszt előtt Budapest lakosságának mintegy negyede volt zsidó, így érthetővé válnak az egyik legnagyobb magyar költő, Ady Endre szavai, miszerint Budapestet a zsidók tették európai nagyvárossá. Az sem véletlen, hogy az egyetlen magyar Nobel-díjas írónk a Budapestről elhurcolt és Auschwitz borzalmait túlélő Kertész Imre. Ahogyan a kevés Oscar-díjas filmjeink egyike, a Saul fia is a haláltábor szörnyűségeiről szól.
„Nekünk, magyaroknak az emlékezés azzal kezdődik, hogy szembenézünk a valósággal. Sajnos tartja magát egy illúzió, hogy a holokausztot a németek csinálták a zsidókkal. Nem. A holokausztot Magyarországon a magyar állam tette magyar állampolgárokkal. Ahhoz, hogy tisztán lássunk, hogy méltósággal emlékezhessünk, le kell számolnunk az illúziókkal! A relativizálás és az emlékezés nem fér meg egymás mellett." - hívta fel a figyelmet Karácsony Gergely a szimpóziumon.
A történelem úgy hozta, hogy miközben a holokauszt során az Magyarországot felfoghatatlan veszteség érte, a budapesti zsidóság nagy része elkerülte a deportálást és a haláltáborokat. Budapest ma az egyik legbiztonságosabb város a zsidóság számára Európában, ahol nem kell tartani antiszemita támadásoktól, a zsidók elleni gyűlölet-bűncselekményektől. Sőt: egyfajta zsidó reneszánsz zajlik Budapesten. Nemcsak zsidó múzeum van, de zsidó filmfesztivál, zsidó színház is. Számos zsidó iskola működik, vannak zsidó folyóiratok – és mindez nem csak a zsidók számára érdekes és izgalmas. A kutatások szerint Európában Magyarország az egyetlen ország, ahol nem erősödött az antiszemitizmus a gázai harcok után.
„Ez azonban sajnos nem azt jelenti, hogy Magyarországon minden rendben van. Igaz, hogy nem különösebben erős az antiszemitizmus, de erősödik a xenofóbia. Mind többen teszik felelőssé a problémáikért a migránsokat, az ukránokat, vagy bárkit, akit a politika ellenségnek kiált ki.
Mi, magyarok akkor küzdünk hatékonyan az antiszemitizmus ellen, ha a gyűlölet, a megkülönböztetés és a kirekesztés minden formája ellen küzdünk. A legjobb stratégia az antiszemitizmus ellen, ha egy nyitott és befogadó országot építünk. Ahol mindenki boldogulhat és mindenki biztonságban tudhatja magát és a szeretteit. Ez a budapesti zsidóság érdeke, mindannyiunk érdeke.
Ehhez azonban nemcsak a gyűlölet, hanem a közöny, a sorstalanság ellen is küzdenünk kell. Hiszen még a nehéz sors is jobb, mint a sorstalanság. Hiszen sors nélkül mi magunk sem létezünk." - zárta a beszédét a főpolgármester.