Április 26-án jelentős számú közönség gyűlt össze az egyébként nem túl forgalmas Móricz Zsigmond körtéri aluljáróban. A gyülekezés apropója egy kiállításmegnyitó volt, amely a Műegyetem építészmérnöki karának Bercsényi utcai kollégiumára emlékezik.
De szó sincs arról, hogy a kollégiumot siratnák, az ma is megvan, honlapján a következőket lehet olvasni: „Az 1963-ban diákotthonból kollégiummá vált intézmény már több évtizede hagyományosan az Építészmérnöki Kar kollégiuma, öt emeletén 280-an laknak. Budapest XI. kerületében, a Bercsényi utca 28-30-as házszám alatt található egy nagyon szépen felújított környezetben. Az épület sok szempontból kedvező helyen fekszik, vele szemben található az Allee bevásárlóközpont, ahol nagyon sok bolt, szupermarket, étkezdék, mozi szolgálja ki az igényeket. Öt perc sétára található a Móricz Zsigmond körtér, innen indul számtalan villamos- és buszjárat, de tíz perc alatt az egyetemre is el lehet jutni a kollégiumból.”
A Móricz Zsigmond körtéri kiállítással kapcsolatban – amit egyébként az aluljáró üresen álló üzlethelyiségeiben rendeztek be – a bemutatkozás kulcsmondata az 1963-as év lehetne. A kollégiumban ugyanis kezdetektől fogva olyan intenzív kulturális tevékenység bontakozott ki, amely jóval túlmutatott a kollégiumi kereteken. Az első képzőművészeti tárlatot 1963 őszén rendezték, s ebben az időben jelent meg a B28-30 című lap is, amely idővel folyóirattá nőtte ki magát. „A kollégiumi klub annak köszönhette viszonylagos szabadságát, hogy kívül esett a hivatalos művészetpolitika látókörén. Meglepő módon a programszervezőknek sikerült kikerülniük a cenzori jogkörrel rendelkező Képző- és Iparművészeti Lektorátust, és a kiállítások zsűrizését megoldották »házon belül«, a Műegyetem Rajzi Tanszékének bevonásával. Így megnyílt a lehetőség arra, hogy a Bercsényi Klub fórumot teremtsen a magyar avantgárd tradícióit folytató, vállaló művészeknek és azoknak az építészet- és művészettörténészeknek, akik szintén e tradíciók mellett álltak ki a szocialista realizmussal szemben” – írta 2002-ben, az Ars Hungaricában, és a Bercsényi – nem csak kiállítóhelyként, hanem koncerthelyszínként is vagy húsz éven volt meghatározó terepe az underground/progresszív törekvéseknek; olyan művészek léptek fel és/vagy állítottak ki, akikre ma már a 20. századi hazai (ellen)kultúra meghatározó alakjaiként tekintünk, például Erdély Miklós, Najmányi László, Szentjóby Tamás, Hajas Tibor, Szirtes János illetve a Kex, a Syrius, a Bizottság, az Európa Kiadó.
A Móricz Zsigmond körtéren megnyílt kiállításon a kurátorok célja az volt, hogy egy átfogó történeti tárlat nyíljon a B28-30 folyóiratról és a koncerteknek, performanszoknak helyet adó Bercsényi Klubról. A szervezők szándéka szerint a kiállítóterek „részvételre buzdító eseményterekként" is megnyítnak: megtekinthető a B28-30 szellemiségét megragadó emlékmű/totem-pályázat nyertes pályaműve, a folyóirat vizuális anyagaiból és elméleti bázisából építkező ún. képcsarnok, egy archív fotókat és plakátokat prezentáló tárlat. Egy másik üzlethelyiséget pedig a 1111 galéria rendezte be, ahol Vető János munkáit tekintheti meg a közönség. Azért az övét, mert Vető karrierje az 1960-as évek végétől kíséri a Bercsényi Klub történetét – hat kiállítása volt; fotográfusként vagy előadóként részt vett a különféle művészeti akciókban, performanszokon; a Trabant együttes alapító tagja stb. – így a kiállításon bemutatott fotói és performanszokról készült videói talán a legalkalmasabbak a hely és a korszak megelevenítésére.
A pénteki kiállításmegnyitó – a Bercsényi szellemiségének jegyében – nélkülözött mindenféle protokolláris gesztust: Víg Mihály gitározott, aki a Balaton együttes tagjaként gyakran lépett fel Bercsényi Klubban, a nyolcvanas évek elején.
A üzlethelyiség-kiállítás május 17-ig tekinthető meg a Móricz Zsigmond körtéri aluljáróban.
(Kiemelt kép: Vető János fotói Kép: Legát Tibor/ÉnBudapestem)