12 év elhagyatottság után újra életre kelt a főváros ikonikus helyszíne, a transzformátorházból lett Merlin. A lassan 100 éves épület annak a kreatív, kísérletező és adaptív, megújulásra mindig képes városi szellemnek a megtestesülése, ami olyan szuper hellyé teszi Budapestet. Igazi nagy túlélő, hiszen bontását számos alkalommal fontolgatták, ennek ellenére itt áll a 150 éves Budapest szívében, szebben mint valaha.
Napfényes, tágas belsővel, számos funkció és esemény befogadására alkalmas terekkel kapja vissza a város ezt a nagymúltú épületet. Az 1928-ban felépült, art deco stílusú ipari épület a Nanavízió tervezte felújítása után az eredeti karakterét megőrizve alkalmazkodott a 21. század követelményeihez, és egy pezsgő, kísérletező kulturális és közösségi térként tér vissza a városi élet vérkeringésébe. A Merlin felújítása a Városháza és a körülötte elterülő park több éves átfogó fejlesztésének egyik kiemelkedően fontos eleme.
Átalakuló áramátalakító
Kezdetben adott volt egy (jól álcázott) ipari épület, amit a fejlődő nagyváros igényei hoztak létre, és a kor legmagasabb technikai színvonalán készült el, ugyanis a Merlin születésekor, 1928-ban, még mint transzformátorállomás kezdte a pályafutását. Az Elektromos Művek vezetősége 1925-ban döntött egy újabb trafóház felépítéséről, a helyszín kiválasztása után az épület tervezését Borbíró (Bierbauer) Virgilre bízták, aki a korszellemhez alkalmazkodva, egy modern, és részben art deco stílusjegyekkel rendelkező épületet álmodott meg. Az építész neve számos budapesti, a korszakban elkészült elektrotechnikai épület kapcsán felbukkan, nem véletlenül – a húszas, harmincas években jóformán az elektromos művek háziépítésze volt. Ahogy más munkáira, erre is jellemző, hogy a hétköznapi szemlélő nem is sejtette, milyen ipari funkciót rejt az elegáns, Kiskörút menti városszövetben jól illő külső.
Klub, színház, bulihely
Az elektromos hálózat fejlődésével pár évtized után az épület eredeti funkciójában fölöslegessé vált, de bontás helyett a történetében egy új fejezet kezdődött. 1961-62-ben ugyanis a teljes belső átalakítása után a Fővárosi Tanács Klubjaként nyílt meg. (Az átalakítás tervezője Iványi László, a BUVÁTI építésze volt, a belsőéptész Puskás Tamás.)
Az épület alkalmassá vált fogadások, táncestélyek, de megbeszélések lebonyolítására is, emellett helyet kapott benne a földszinten egy könyvtár, olvasóterem, zeneterem, irodák, sakk- és klubszobák is, míg a „nagy vizuális összefüggéseket kívánó klubhelyiségek, dohányzó, büfé, 250 fős előadóterem az emeleten kialakított nagytérben helyezkednek el.” - írja a Magyar Építőművészet fényképes beszámolójában 1962-ben.
Budapesten már-már hagyománya van annak, hogy impozáns ipari épületek, trafóházak funkcióváltás során kulturális szféra fontos helyszíneivé válnak, nem véletlenül kapta a nevét a Trafó sem – utalva az épület eredeti funkciójára, de a Kazinczy utcai Elektrotechnikai Múzeum épülete, benne a sokáig itt működő Tesla Teátrummal – vajon mi volt eredetileg? Hát persze hogy transzformátorállomás.
Az épület történetében az újabb fordulópontot a rendszerváltás hozta el, ugyanis 1991-ben itt jött létre a hazai Merlin Kulturális Központ, ami sokkal több volt, mint a hazai idegennyelvű színjátszás bölcsője. Jordán Tamás és Lázár Kati vezetésével működő intézmény azt a légkört szerette volna újra megteremteni, mint ami az 1960-as években az Egyetemi Színpad hőskorának volt a jellemzője. A Merlin az alapítók szándéka szerint egy szellemi központ lett a Belvárosban, ahol megfért egymás mellett a dzsesszklub, stúdió, befogadószínház, Kaláka koncertek a gyerekeknek és színésziskola is.
„Mindenképpen azt szeretném, ha az a kép alakulna ki rólunk, hogy a Merlinbe érdemes elmenni, mert ott biztosan történik valami”
– nyilatkozta egy 1992-es interjúban Jordán Tamás.
„Tehát egy ilyen útikönyv-ismertetőbe is azt írnám, hogy a Merlin Budapest egyik fontos szellemi találkozóhelye. Azt szeretném, és azt hiszem, egy kicsit már sikerült is, hogy a Merlin délután ötkor is tele legyen. Kártyázzanak, társasjátékozzanak, beszélgessenek.” – szőtte tovább az álmot egy ÉS interjúban szintén Jordán négy évvel később.
A Merlinben az általa fémjelzett hőskorszaknak tekintett időszakban összesen 124 különböző előadást tartottak majdnem ezer alkalommal (1995 végéig bezárólag.) A Merlin ez idő alatt a budapesti színházi élet megkerülhetetlen intézményévé vált.
Itt ünnepelte Esterházy Péter 44. és Cseh Tamás 52. születésnapját a kilencvenes években. Ennek ellenére 1996-ban az önkormányzat már a lebontását fontolgatta az előtte húzódó bazársorral egyetemben, de a Főváros kikötötte, hogy erre saját forrást nem fordít. Az akkori ötletek között egy funkciójában leginkább a Westendhez hasonló épület is szerepelt, amiben irodák, üzletek és szálloda is helyet kapott volna. Az Merlin megmenekült, 2003-ban Magács László vette át az igazgatói posztot Jordán Tamástól, aki ettől az évtől kezdve (2008-ig) a Nemzeti Színház igazgatója lett.
Ám a viharfelhők nem tűntek el, 2005-ben is bontható jellegűnek nevesítette az előzetes ingatlanszakértői tanulmány a Merlint, és az épület megtartásával a 2007-2008-as Városháza Fórum tervpályázat se számolt. Szerencsére végül az eldózerolása nem történt meg, a Merlin Színház egészen 2011-ig működött itt. De legendás klub és bulihely is volt kora 2000-es években, a fővárosi alter és undergorund élet egyik központja.
Az újjászületett épület
12 év kallódás után most felújítva újra megnyitotta a kapuit Budapest 150.születésnapjára, és a jövőben az épület nem önmagában fog állni, hanem szerves része lesz a körülötte a Városháza Parkban kialakuló életnek.
A belsőépítészeti tervezés során a Nanavízió építészei a volt áramátalakító eredeti karakterét megtartották, sőt a Merlin Színházas időhöz képest a belső terekben sok mindent vissza is kellett bontani, hogy a fekete falak mögül elkerüljenek a napos, világos terek, amelyek konferenciák, kiállítások, előadások, közösségi és kulturális események, workshopok, beszélgetések, kisebb performanszok befogadására is alkalmasak lettek.
Az épületben karakteres elemekben nincs hiány, a központi csigalépcsőt megtartották, sőt a fölötte lógó installált gömblámpákkal a karakterét csak még jobban kiemelték, ez lett egész belső tér szervező eleme. Vizuálisan az épület köré megálmodott zöld tér, amely egészen a Kiskörúttól húzza be a járókelőket, az épületen belül is folytatódik, felkúszva a csigalépcsőn az emeleti padló mentazöld színezetében.
A tervezés három alapgondolata a flexibilitás, a legtöbb eredeti elem megtartása és a kevés, de hangsúlyos elemmel az épületet mai tevő dizájn alkalmazása voltak. Az art deco múlt és annak geometriai játékossága is inspirációt jelentett, míg a sok helyen visszaköszönő hangsúlyos zöld szín a fenntarthatóság szimbóluma.