Pénteken végre a városba is megérkezett a havazás, de a régóta várt vendég sajnos csak bekopogtatott. Bartha Dorottya képei.
Kövér csomókban hullott, ott volt a villamosok tetején, a zöld Duna felett, a Gellért-hegyen, a gyerekkorunkból megmaradt piros padokon. Előbb hóember lett, aztán csak vékony szőnyeg a városon, végül annyi se.
Gyorsan csatakos lett tőle a ruhánk, olyan valószerűtlen volt, hogy megálltunk és hátraszegett fejjel, tátott szájjal néztünk bele a szikrázó hóesésbe.
Mint amikor nagyon vársz valakit, és amikor az ajtódon kopogtat, zavarban vagy. Még érezni a konyhai olajszagot, nem mosogattál el, az esti ruhád is a kanapén. Rendetlenség van nálad, legfőképpen a szívedben, és hitetlenkedve nézel rá: te tényleg az vagy, akinek álmodtalak?