112 évvel ezelőtt június 22-én, e napon született Weöres Sándor, a magyar irodalom páratlan jelensége. Költészete előzmények nélküli, ahogy követői sem voltak; egyszerűen nem lehettek. Weöres Sándor ugyanis minden gesztusában – beleértve legendás (botrányos) lerészegedéseit is – , és még a külsőségeket illetően, gyermeki alkatában és hangjában is olyan volt, mint aki egy angyali kórusból lépett volna elő. Weöres nem a „megtestesült" költő volt, pláne nem a megtestesült magyar költő, azaz vátesz, hanem megtestesült költészet.
„Első olvasásra is feltűnő, hogy minden – minden! – stílusban, minden formában, minden hangon tud szólni, minden dallamot tud énekelni, amit csak magyar, európai, keleti, afrikai költészet eddig teremtett — a görög kórusoktól Supervielle-ig, az afrikai vadászdaloktól Eliot-ig. S olyan bőséggel s olyan természetességgel teszi ezt, amire eddig egyetlen példát sem lelünk a magyar irodalomban” – írta róla Szabolcsi Miklós 1956-ban, amikor évekig tartó mellőzés után megjelent a költő Hallgatás tornya című gyűjterményes kötete.
Weöres Sándorra egy olyan interjúrészlettel emlékezünk, amelyet Berta Bulcsu készített 1970-ben a Jelenkor folyóiratnak, és amely azt mutatja be, hogy milyen volt Weöres Sándor, a „hétköznapi angyal”.
„Délután kettőre kell megérkeznem. Süt a nap, csend van, s talán vasárnap. Első emelet. A megsárgult, bizonytalan cédulán két név. Mintha elköltöztek volna, s az új lakó még ... De nem. Károlyi Amy ajtót nyit, mosolyog, kedvesen átvezet a szobákon. (…) Mindenütt könyvek halmai, sorai. Az asztalon, s a heverőn népi szőttes. Az ajtó felett egy hatalmas, színes sárkány. Valódi, még a zsinórok is látszanak a szárny alatt. Jó szélben fel lehetne ereszteni.. Mellette, s mindenütt festmények, vázlatok… – Sanyi már borotválkozik, néhány perc és elkészül... – mondja Károlyi Amy… A hangokra azonban Weöres Sándor azonnal előbukkan. Arca hamuszín, gyötrött vonalú. Öltözéke egy hálóing. De nem vette fel, csak magára tekerte, mint egy szárít. Jobb kezét köszöntésre nyújtja, s ballal igyekszik összefogni a leplet. Ez nem mindig sikerül. – Most keltem fel – mondja és nagyon barátságosan mosolyog. Nagyon barátságosan, mégis, mint egy császár. Térül, fordul a sok bútor között, aztán hirtelen egy üveg kitűnő badacsonyi bort tesz az asztalra, és mustáros poharakat. Tölt, valamennyien iszunk. Kicsit csodálkozom: – Sokáig dolgoztál az éjszaka... Bizonyára... – Mindig éjjel dolgozom. Reggel hatig-nyolcig, előfordul, hogy kilencig. Délelőtt alszom… Fizikailag gyenge alkattal születtem. Nehezen életben tartható csecsemő voltam. Izomzatilag gyenge, mégis elpusztíthatatlan a fizikumom. Tizenhat éves korom óta éjjel nem aludtam, csak véletlenül... Utazás közben... Ennek ellenére nem szenvedek álmatlanságban, gyógyszert nem szedek, orvosi kezelés alatt nem állok. A szervezetem elpusztíthatatlanul erős. Ehhez hozzá kell tennem, hogy annyit ittam és cigarettáztam, hogy attól egy erős szervezet kiborult volna. Van énnekem egy feleségem, aki vigyáz rám, ha kell - mondja és Károlyi Árnyra pillant. - Az orvosok szerint huszonhárom óra és éjjel kettő között nagyon fontos aludni, mert... – Én ebben az időszakban nem szoktam aludni. Ha csak el nem utazunk valahová. Egy évben, ha tízszer-húszszor előfordul... - mondja, aztán gyors, határozott mozdulattal lehajtja az egész pohár bort és visszavonul a fürdőszobába. – Ne is forduljon elő, mert akkor beteg – mosolyog Károlyi Amy. Percek is beletelnek, mire megértem, hogy Weöres Sándor időbeosztása szerint még csak most kezdődik a nap. Éjszaka él, dolgozik, figyel, nappal alszik. Persze nappal is csak keveset alszik, hat órát talán. Életformája különös, világa határtalan. Hogy mire gondol Weöres Sándor éjszakánként, nem merném megkérdezni. Úgy tűnik, a szabadság új, meglepő formáit sikerült kialakítania. Weöres Sándor persze természetesnek tartja a saját életformáját, s mivel annak tartja, az is.”
Weöres Sándor 1989. január 22-én, 76 éves korában hunyt el. Meglepett, ugyanakkor el is gondolkodtatott az a tény, hogy 35 éve senkinek nem jutott az eszébe, hogy Budapesten utcát nevezzenek el az egyik legnagyobb magyar költőről.