Mi egy városi színház feladata Budapest kellős közepén? Hogyan viszonyulnak egymáshoz a fővárosi színházak? Miként tudja egy színház agóraként szolgálni a közösséget? Milyen szerepe van ebben a közös tanulásnak, és mit értünk valójában a fenntartható színház fogalmán? Az Örkény Színház megválasztott menedzser-igazgatója az ELTE színházi kutatócsoportjának beszélt saját pályázatáról.
Az Örkény Színház jelenlegi vezetője, Mácsai Pál 2023 októberében jelentette be, hogy húsz év után nem kíván újraindulni a vezetői pályázaton, és utódjául Gáspár Mátét szemelte ki. Az igazgatói posztra kiírt pályázaton a kulturális menedzser – jelenleg a Budapest Brand művészeti vezetője, valamint a Budapest Nagyregény projektvezetője – egyedüli jelöltként indult, pályázatát a szakmai bizottság és a Fővárosi Közgyűlés is támogatta, az tehát már most tudható, hogy
Mácsai Pál 2025-ös távozása után 2030-ig Gáspár Máté vezeti az Örkényt menedzser-igazgatóként, Polgár Csaba művészeti vezető mellett.
Gáspár Máté dolgozott a Krétakör Színház ügyvezetőjeként, a Budapesti Fesztiválzenekar fejlesztési igazgatójaként, és tanított a Veszprémi Egyetemen, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen, illetve a Színház- és Filmművészeti Egyetemen is.
„Az ilyen erős képességű menedzserek általában nem a művészeti szférában helyezkednek el, hanem az üzleti életben, ahol a többszörösét keresik meg annak, amit itt elérhetnek. A mi munkánkhoz tehát kell némi mánia is. Ez mind megvan Mátéban” – indokolta döntését Mácsai Pál a Forbes magazinnak. A cikk szerint a felkéréssel kapcsolatban Gáspár Máté azt nyilatkozta, hogy akkor vállalja a feladatot, ha a művészeti kontinuitást biztosító Polgár Csaba és a társulat is úgy érzi, hogy a személye elfogadható számukra.
„Mert azért én tényleg kívülről jött ember vagyok, és bizonyos mértékig az is fogok maradni”
– tette hozzá Gáspár.
Innen vette fel a fonalat az ELTE Hiányzó (színház)történetek kutatócsoportja, amikor meginvitálta Gáspár Mátét: a Milyen lehet / legyen a holnap városi színháza? címmel szervezett beszélgetésen Imre Zoltán kérdezte elsősorban az Örkény Színház vezetésére benyújtott, sikeres pályázatáról. Gáspár rögtön az elején tisztázta: noha a Krétakörben komoly színházi tapasztalatot szerzett, a 2010-es években szándékosan távolodott el a mindennapos színházi gyakorlattól, és elsősorban tanári minőségében, a Színház- és Filmművészeti Egyetem oktatójaként, oktatásszervezőjeként foglalkozott a területtel. Az utóbbi években pedig a Budapesti Őszi Fesztivál és a Budapesti Tavaszi Fesztivál művészeti vezetőjeként aktív résztvevője és alakítója volt a hazai színházi világnak is. Az Örkény igazgatói pályázata számára mégis visszatérésként értelmezhető a színházi szakma belső folyamatainak megismerésébe is.
„Rengeteg probléma van körülöttünk is és velünk is” – foglalta össze Gáspár a helyzetet, utalva arra, hogy noha az elmúlt években hatalmas ágazati átalakulás zajlott, és egyeduralkodó intézményrendszer alakult ki, ennek szakmai leírása és kritikai értelmezése elmaradt, miközben a kulturális adatszolgáltatás is válságba került, amelynek az eredménye például az olyan jól hivatkozható, de fals adat, amely szerint a 2019-es évben 8 millió színházjegyet adtak el Magyarországon.
„Mit nevezünk eladásnak? És elszámolható színházi előadásnak? Az a szándék, hogy minél bombasztikusabb számok legyenek, de hogy e mögött milyen teljesítmény és milyen színvonal van, azt elhallgatja mindenki. Nem látunk tisztán, nem látjuk át a működési környezetünket, mik a meghatározó teljesítmények és mik a valódi értékek, azok hova mutatnak.”
– mondta a kulturális menedzser.
2024-ből visszatekintve világosan látszik, hogy a Krétakörrel fémjelzett évtized milyen termékeny időszakot jelentett a függetlenek számára: az erős teljesítmények és hivatkozási alapok politikai nyitottsággal találkoztak, ezért a színházi szakma a demokratizálódás és az emancipálódás szakaszába tudott lépni. Az is látszik, hogy a kétezres évek végén új kezdetnek gondolt előadóművészeti törvény valójában egy csúcspont volt, hiszen nemcsak előírta a finanszírozás kereteit, de ezt a sokszínű szakmai terepet egységben írta le és egységes törvényi szabályozás alá vonta. Azóta ebben fejlődés nem, csak visszalépés történt: a független színház nem kívánatos szereplővé minősült át, az utóbbi években megvonva tőle a korábban rendelkezésre álló, egyébként sem nagy volumenű forrásokat.
Ez viszont új helyzetbe hozta a kőszínházakat is, az olyan, kiemelt helyzetben lévő fővárosiakat is, mint az Örkény Színház, amelyet teljes egészében a Fővárosi Önkormányzat tart fenn. Gáspár a beszélgetésen emlékeztetett: a kötött ötéves egyezség le fog járni 2024. december 31-én, ami minden fővárosi színházat helyzetbe hoz, fenntartótól függetlenül. Ez és a független szcéna kivéreztetése miatt minden szereplő felelőssége átalakulóban van, mert fennáll a veszélye annak, hogy szűkül az intézményi mozgástér és a független területen csak mutatóba marad szervezet.
„Ezért is gondolkodtam el Mácsai felkérésén, és van kedvem a megváltozott körülmények közötti intézményi küldetést alakítani”
– indokolt Gáspár Máté.
Pályázata, amely teljes terjedelmében elérhető az Örkény Színház honlapján, három pillérre épül: a nyitott, a tanuló és fenntartható színházra. „Rengeteg színház van ebben a városban, ez egy fantasztikus örökség, egy aranytartalék, de ennek ellenére soha nem volt szakpolitikai gondolkodás arról, hogy ezeknek együtt és egymáshoz képest mi a szerepük. Az Örkényben látom az adottságot és lehetőséget, hogy meg tudja valósítani a 21. századi városi színház működésmódját. A jelenlegi és egyébként sikeres működés az én értelmezésemben nem az. De nem is ismerek a mai Budapesten ilyen színházat, ezért is hivatkoztam a pályázatomban külföldi példákat, hogy érzékeltessem, mire gondolok. Ebben van szerepe annak is, hogy az elmúlt három évben a főváros cégénél, a Budapest Brandben dolgoztam, és volt alkalmam a főváros kulturális piacát megismerni, tevékenyen formálni.”
Mit tud ezért tenni egy színház, ha nyitott? „Szeretném a színház infrastruktúráját, az alkotóközösségét, a kapcsolatrendszerét olyan értelemben kinyitni, kulturális köztérré formálni, hogy a színház mint találkozási tér és mint agóra szolgálhassa a közönséget. Ezt le kell bontani az évadterv, műsorterv és próbarend szintjére is, és közben nagyon intenzíven azt kell sugározni, hogy szeretnénk kapcsolódásokat kialakítani.” Komoly vezetői feladat lesz ennek a működési kereteit kitalálni, hiszen az,
ha egy színház kulturális köztérként működik egy város közepén, praktikusan azt jelenti, hogy napközben is, és nem csak a színházba járóknak kínál ajánlatokat.
Gáspár Máté menedzser-igazgatója lesz a színháznak, aki teljes munkakapacitását a vezetésre és a program megvalósítására tudja fordítani. Polgár Csaba művészeti vezetővel olyan tandem-szerű működést szeretne megvalósítani, mint a Krétakörben Schilling Árpáddal, és ami más, mint az a kőszínházi rendszerben megszokott. „A színház alapvetően nem egy demokratikus intézmény, a hierarchikus struktúráknak társadalmi-kulturális hagyománya van. Én nem ebből jövök, nem ezt tanultam, nem ebben érzem jól magam, nem is tudnám hitelesen képviselni. Ezt nem hiányosságként élem meg, hanem egy másfajta adottságként.”
A tanuló színház koncepciója nagyban támaszkodik majd arra a szakmai munkára, amit az ÖrkényKöz végez Neudold Júlia vezetésével. „A közös tanulás, a felfedezés és ennek körülményeinek megteremtése most is ott van az Örkényben, de szeretném sokkal központibbá tenni, hogy ez az attitűd áthassa a színház egészének a működését.”
A fenntartható színház pedig a zöld szempontok érvényesítése mellett elsősorban az emberi -szervezeti viszonyok korszerűsítésére vonatkozik:
„Hogy öt-tíz év múlva még mindig jókedvűen és produktívan tudjunk működni, miközben nem zsigereljük ki magunkat, hanem töltődünk a feladatok közös megoldása révén.”
A pályázatban szereplő, előre megtervezett, tematikusan szerkesztett évadokkal a színház azt szeretné elérni, hogy a városlakók számára fontos igazodási pont legyen. „Érdemes letapogatni, mi foglalkoztatja a városlakókat, mindenki jobban motivált, ha olyan ügyön dolgozhat, ami amúgy is foglalkoztatja őt. Ez nem zárja ki az egyéni kreativitást, de gondolkodási keretet ad, amit közösen kijelölünk és bejárunk a következő években.”
Gáspár beszélt még arról is, hogy a játékrendet is felülvizsgálná, tömbösítené az előadott darabokat, így csökkentve az építések-bontások számát, ezzel a műszak leterheltségét és az amortizációt. „Ezt már önmagában forintosítani lehet, de az a tapasztalatom, hogy a több egymás utáni este az előadások színészi minőségére is jó hatással van. Meg kell vizsgálni, hogy ez mennyire ültethető át az Örkény gyakorlatába.”
A teljes beszélgetés itt visszanézhető.
Gáspár Máté pályázata az Örkény élére pedig itt olvasható teljes terjedelmében.
(Kiemelt képünk forrása: Belicza L. Gábor)