A tervek szerint márciusban már elő is áll a lakásügynökség azzal, hogy mit tud nyújtani a bérbeadóknak és a bérbevevőknek. Budapest évtizedes adósságát törleszti az intézménnyel, és reményeik szerint a lakásügynökség a problémák gyökerét tudja majd kezelni.
A lakásügynökség embrionális állapotában ugyan, de a Fővárosi Vagyonkezelő keretén belül február elsején megkezdte a munkáját, jelentette be Kiss Ambrus egy február 22-i háttérbeszélgetésen.
Mint kiderült, az ügynökség vezetőjének Kovács Verát, az Utcáról Lakásba! Egyesület egyik alapítóját sikerült megnyernie az önkormányzatnak. Az a terv, folytatta Kiss, hogy márciusban „előállunk azokkal a termékekkel, amelyeket a lakásügynökség tud nyújtani a potenciális bérbeadók és a potenciális bérbevevők számára”.
A bejelentéssel egyidőben Budapesten járt Nicolas Schmit, az Európai Unió foglalkoztatásért és szociális ügyekért felelős biztos, aki többek között megnézte azt az újpesti iskolaépületet, aminek egyik szárnyából a Fővárosi Önkormányzat megfizethető bérlakásokat alakít ki.
A Baross utcai, lepusztult iskolaépületben a főváros közel zéró energiaigényű új, korszerű önkormányzati bérlakásokat alakít ki.
Ahogy Karácsony Gergely is megosztotta, céljuk egy élhető Budapest, amely nincs megfizethető lakhatás nélkül. Ahogy ugyanis a főpolgármester megjegyezte, egy élhető város alapfeltétele a megfizethető és színvonalas lakhatás. „Mi, budapestiek pontosan tudjuk, hogy a helyzet messze nem ideális.”
A posztjában Karácsony is utalt a héten megjelent Economist cikke, amiben arról írtak, hogy az átlagjövedelemhez viszonyítva Budapesten a legmagasabbak az albérletárak, ebben nem elhanyagolható szerepe van a hatalmas tavalyi inflációnak: a bérleti díjak ugyanis 2023-ban 19 százalékkal növekedtek az előző évi árakhoz képest.
Rendszerváltók hibája?
A magyar lakhatási válsághoz, ahogy Alföldi György, urbanista, a BME dékánja is megfogalmazta, többek között az kellett, hogy a rendszerváltást követően szinte minden lakást privatizáljanak, aminek köszönhetően a főváros lakásai 95 százalékban magántulajdonba kerültek, ez egyébként a társasházak felújítását is szinte lehetetlenné teszi. Budapest azóta adós szerinte egy lakhatási rendszer kialakításával.
De nem kizárólag a rendszerváltók hibája ez, mint magyarázta, szerencsésebb helyeken, Hollandiában, Németországban és Angliában már az 1900-as évek elejétől vannak lakástársaságok és -szervezetek.
A 19. század közepétől a különféle mozgalmakban rájöttek, hogy ha rosszak a lakáskörülmények, akkor a munkások nem fogják tudni kipihenni magukat, egészségügyi problémák jelentkeznek, úgyhogy elindult egy lakhatási mozgalom. A második világháború után a fejlett európai országok mindezek mellett elkezdtek erős lakáspolitikát is kialakítani. Magyarországon ilyen valahogy sosem jött létre. Alföldi, aki nem mellesleg a Budapest 2050 – a belvárosi tömbök fennmaradásának esélyei című könyv szerkesztője
a főváros jövőjével kapcsolatos kérdésekre mindig azt válaszolja, ha álmodhatna, nem műszaki, hanem szervezeti megoldásra törekedne: „ha álmodozhatnék, ilyen lakástársaságokat vizionálnék”.
Ahogy egy kerekasztal-beszélgetésen is elhangzott, a budapestiek 19 százaléka él albérletben, és ezen a 19 százalékon felül van további 10 százaléknyi úgynevezett szívességi lakáshasználó, akiket bármikor utcára lehet dobni. Budapest teljes lakásállományának csak az 5 százaléka önkormányzati tulajdonú, ami nagyon-nagyon kevés ahhoz képest, mennyi embernek lenne szüksége megfizethető lakhatásra.
Ez nagyon-nagyon kevés ahhoz képest, mennyi embernek lenne szüksége megfizethető lakhatásra. A következő lakhatási lehetőség ugyanis már a piaci albérlet, ami – mint az Economist is kitért rá – kiugróan drága.
Itt lép a képbe a lakásügynökség, ami – mint Kiss a háttérbeszélgetésen magyarázta – főképp arról szól, hogyan tudják azt a fővárosi lakásállományt megnagyobbítani, ami a lakhatási szempontból nehéz helyzetben lévők számára biztosít lakásokat.
A budapesti lakásügynökség elindítását még 2021-ben tervezték. A lakhatási modellprogramok kidolgozásával és működtetésével foglalkozó Utcáról Lakásba! Egyesület a közleményében akkor úgy fogalmazott, hogy többek között ingatlanvásárlással, megüresedett önkormányzati bérlakások hasznosításával, önkormányzati telken történő építkezéssel és a magánlakás-állomány bevonásával bővítenék a megfizethető lakások számát.
Rengeteg üres lakás
A közlemény szerint 3 évvel ezelőtt úgy kalkuláltak, hogy közel 3700 fővárosi és kerületi önkormányzati lakás áll üresen, és sok-sok magántulajdonú lakással is ez a helyzet, mert például a tulajdonos külföldön él, esetleg nincs pénze a lakás felújítására, vagy túl kockázatosnak tartja a bérbeadást.
A közlemény egy 2016-os mikrocenzusra is hivatkozott, ami szerint Budapesten az ingatlanok 11,8 százaléka áll üresen, ami csak a fővárosban 100 ezer környéki lakást jelent. A Habitat for Humanity nemsokkal korábban, 2020 októberében közéttett jelentése szerint egyébként Magyarországon 3 millió embert érint a lakhatási válság valamilyen formában, és a helyzet azóta sem javult.
A fővárosi önkormányzat végül 2021 szeptemberében mutatta be a Fővárosi Lakásügynökség megvalósíthatósági tanulmányát, amit az Utcáról Lakásba! Egyesülettel és a Városkutatás Kft.-vel közösen dolgozott ki.
Kiss Ambrus főpolgármester-helyettes már akkor sem – mint a Telex a beszámolójában fogalmazott – próbálta bagatellizálni
a fővárosi lakhatási helyzet súlyosságát, arról beszélt ugyanis, hogy ha ma valaki a szerencséjének köszönhetően nem születik jómódú családba, és a rokonai révén nincs ingatlana, akkor nagyon nehezen tud biztos lakhatáshoz jutni.
A főpolgármester-helyettes felhozta Bécset is. Mint magyarázta, Budapest nincs olyan helyzetben, mint mondjuk a szintén kétmillió lakosú osztrák főváros, ahol 220 ezer lakás van a város tulajdonában, úgyhogy az önkormányzat akár szabályozóként is meg tud jelenni a piacon. Nálunk ugyanis, köszönhetően a már említett privatizációnak is, az egész országban kevesebb, körülbelül 100 ezer állami és önkormányzati bérlakás van.
A lakásügynökség-modell
Kiss 3 évvel később, a 2024 februári háttérbeszélgetésen mindezt azzal egészítette ki, hogy ezt a számot „nyilván nem fogjuk elérni, de megpróbálunk növekedni, és mobilizálni azokat a lakásokat, amelyek most lehet, üresen állnak, mert a tulajdonos azt mondja, nem akar ezzel bajlódni”.
A megvalósíthatósági tanulmány bemutatóját Misetics Bálint, a főpolgármester lakás- és szociálpolitikai főtanácsadója azzal folytatta, hogy kivételesen rossz helyzetben vannak a közalkalmazottak, az ő bérükhöz képest arányaiban még magasabbak az árak.
A lakásügynökségi modell Misetics szerint arra a kérdésre adhat választ, hogy miként lehet – a meglévő önkormányzati lakásállomány hatékonyabb és igazságosabb kezelésével együtt – gyorsan és jelentős kezdeti tőkebefektetés nélkül növelni a megfizethető bérlakások számát.
A külsős beszállók (például magánemberek vagy nagy ingatlantulajdonosok) szempontjából a modell előnye, hogy bár piaci profit alatt keresnek az ingatlanjukkal, a kockázatuk alacsony, és nem is kell bajlódniuk a hasznosítással. Kovács mindezt azzal egészítette ki, hogy legalább három évre szóló bérleti szerződés esetén a tulaj bérbeadásból származó jövedelme teljes adómentességet élvez.
Hegedüs József, a Városkutatás Kft. ügyvezetője pedig többek között arról beszélt, hogy Budapesten a rendkívül korlátozott anyagi lehetőségeihez mérten azt a célt fogalmazták meg, hogy 2028-ig 2500 lakásból álló portfóliót építenének fel a Fővárosi Lakásügynökségnek. A terveknek az önkormányzatok kivéreztetése tehetett időlegesen be.
A 2024 februári háttérbeszélgetésen ennél is kevesebb konkrétum fogalmazódott meg. Ahogy ebben a cikkünkben összefoglaltuk, a fővárosi önkormányzat a lakásügynökség elsődleges célcsoportjának jelenleg a közfeladatot ellátó, munkaerőhiánnyal küzdő területeken dolgozókat, például a szociális területen dolgozókat tartják.
A főváros bízik abban folytatta Kiss, hogy azáltal, hogy olcsóbb lakhatást tudnak teremteni, talán enyhülhet az adott területre jellemző munkaerőhiány is, ami javíthatja az intézményrendszer működését is.
A lakásügynökség elindulására körülbelül 9 milliárdot szánnak, amiből abból a 300 milliárd forintnyi uniós pénzből, ami a következő években érkezik a fővároshoz, és amiből a használaton kívüli, leromlott állapotú lakásait újítaná fel az önkormányzat, vagy ahogy az újpesti projekt esetében is, eredetileg más funkcióval rendelkező épületeket alakítanak bérházakká. 2025 előtt viszont aligha kerül ki a piacra a programban felújított első ingatlan.
A lakásügynökség mellett, az Esélyteremtő Budapest program keretében viszont több mint ezer fővárosi szociális dolgozó számára terveznek bér-, lakhatási, képzési támogatást nyújtani, és főváros egy lakhatási garanciaprogramot is indít, amivel reményeik szerint azoknak segítenének, aki végigdolgozta élete jelentős részét, ezért nyugdíjat is kap, mégis kénytelen hajléktalanszállón lakni.
(Kiemelt kép: Pelikán János/Képszerkesztőség)