STÍLUS

A hetvenes évek autónepperét még simán börtönbe csukták


Hiába nyert autót a sorsoláson a 25 éves villanyszerelő, ennél többre vágyott. Lett négy autója, 12 ezer forint haszna… Aztán bilincsben vitték el.

Az autónepper szó nincs benne a Magyar Értelmező Szótárban, mégis mindenki tudja, hogy kiről van szó. Ha precízek akarunk lenni, talán így foglalhatnánk össze jelentését: olyan személy, aki gépkocsikat szerez be áron alul, majd értékesít magas haszonnal. Mindezt kiegészíthetjük azzal, hogy a nepper olykor gyanús körülmények között vagy az eladó megtévesztésével tesz szert autóra, máskor a vevőt csapja be – például a kocsi hibáinak eltitkolásával, vagy a kilométer mutató visszatekerésével. Az esetek többségében a törvény tehetetlen a nepper trükkjeit illetően, a tisztességtelenség ugyanis nem jogi kategória.

Öv
Kép: Bojár Sándor/Fortepan

Szabad ország, szabad piac

Persze a szocializmus éveiben ezt másképp gondolták. Már csak azért is, mert akkoriban az autókat nem lehetett csak úgy adni-venni. Noha léteztek autószalonok, olyan már nem létezett, hogy a vevő csak úgy besétáljon és vásároljon magának kocsit. Saját autót csak igényelni lehetett a Merkur nevű vállalaton keresztül, majd hosszú évekig várakozni arra, hogy megérkezzen az annyira vágyott Trabant, Wartburg vagy Lada. Ha valaki azonnal gépkocsihoz akart jutni, akkor a használt autók között kellett körülnéznie, itt viszont a kocsik ára magasabb volt, mint az újaké. 

Persze az 1970-es évek elejének használt-autó kereskedelmét túlzás lett volna piacnak nevezni; ezt is központosították, így aztán magán-autókereskedők sem léteztek. 

A hatóságok legfeljebb azt engedték meg, hogy az autótulajdonos a saját autóját értékesítse – például apróhirdetés útján. Vagy az Albertisrai úton (később a Nagykőrösi úton) működő autóspiacon. Ámha valaki ennél többre vágyott – például rendszeresen autókat akart vásárolni, majd eladni – azt elvitte a rendőr és börtönbüntetést kapott. Feltéve, ha rajtakapták. Erre utal az az 1972-ben történt eset, amit a sajtó csak „első budapesti autósperként” emlegetett, fő vádlottja pedig K. Sándor 25 éves villanyszerelő volt.

Zastava, Skoda, Wartburg

A történet még 1969-ban kezdődött, Fortuna közbenjárásával. K. Sándor autónyeremény betétkönyvével nyert egy Zastavát, amit 2000 forinttal drágábban tudott eladni az eredeti áránál. A pénzből vett egy használt Skodát, ami ugyancsak továbbadott – négyezer forintot keresve ezzel. Következő kocsiját úgy szerezte, hogy vásárolt egy aktuális autókiutalást (ugyancsak Skodát), majd kiváltotta a kocsit és továbbadta 3000 forinttal drágábban. Mielőtt lebukott, ugyanezt csinálta – hasonló haszonnal – egy új Wartburggal is.

Petróleum
Kép: FŐFOTÓ/Fortepan

K. Sándor „nepperkedésének” végeredményét nem nehéz kiszámolni. Két év alatt négy autója volt, és a drágább eladásokkal 12 ezer forint haszonra tett szert. A korabeli tudósításokból nem derül ki, hogyan bukott le, bár az is igaz, hogy nemcsak neki kellett ezért bíróság elé állnia. A másodrendű vádlott K. nagybátyja, a telefonos lakással rendelkező D. Sándor volt. Nála fogadták az apróhirdetésekre befutó telefonhívásokat, illetve itt írták alá az adásvételi szerződéseket. Rajtuk kívül a vádlottak padjára kerültek azok is, akik az autó kiutalásukat árulták.

Mások megúszták 

Noha akkoriban 2-3 ezer forintos havi fizetések voltak, egyértelmű, hogy K. Sándor seftelése meglehetősen kisstílű volt. Ügyét ennek ellenére úgy tálalták, mintha feketepiac császára került volna a bíróság elé. 

K. Sándor nyolc hónap börtönt, D. Sándor négy hónap felfüggesztettet kapott, a többi vádlottat felmentették, noha kiderült, hogy nagyjából annyit kerestek az kiutalásuk eladásával – 10 ezer, illetve 15 ezer forintot –, mint K. Sándor a teljes ügymenettel. 

„Az indok: e három vádlott cselekedete társadalmunk erkölcsi felfogásával ellenkezik, a törvényekkel azonban nem. Jelenleg ugyanis a gépkocsi a magánforgalomban szabadáras, nincs olyan jogszabály, amely megtiltaná, hogy a Merkur-árat bárki túllépje – indokolta bírósági döntést az Esti Hírlap riportere, hozzátéve, hogy bíróság azt állapította meg, hogy K. Sándor ügyfelei nem „üzletelésre rendezkedtek be” – ellentétben az elsőrendű vádlottal, akinek végül gépkocsival való üzérkedésért kellett börtönbe vonulni.