Azonnali jogvédelmet kapott az önkormányzat a szolidaritási adó miatt indított perben. Mindez a Fővárosi Közgyűlés őszi nyitóülésén derült ki, ahol parttalan vitát folytattak a költségvetésről.
„Miért kell falazni ennek a politikának? Önök arra tettek esküt ebben a közgyűlésben, hogy Budapest fejlődésének előremozdításának az érdekében mindent megtesznek.
Nem arra tettek esküt, hogy a saját pártközpontjuk által megírt szöveget itt fölmondják.
És igen, Hassay képviselőasszony, szomorúan azt kell mondanom, más oldalon ülünk ebben a közgyűlésben” – vette át a szót Karácsony Gergely a költségvetési vita legvégén, de amíg idáig eljutottunk, parttalannak tűnő, 40 perces vita zajlott, nem csoda, hogy kicsit belefáradt a főpolgármester.
Mindezek előtt azonban Kiss Ambrus főpolgármester-helyettes bedobott egy jelentős bejelentést.
A szerdai közgyűlés előterjesztése azt írta, hogy továbbra is kérdéses a kormányzattól várt összegek (Lánchíd, energiatámogatás, hitelfelvétel jóváhagyása) beérkezése, illetve a szolidaritási hozzájárulás kapcsán zajló per kimenetele. A négy, Fővárosi Önkormányzattól független tétel teljes pénzügyi kihatása közel 55 milliárd forint.
A szolidaritási hozzájárulással kapcsolatos fő perben másodfokon áll az ügy, viszont a főpolgármester-helyettes arról számolt be, hogy
az azonnali jogvédelem kapcsán a bíróság a fővárosnak adott igazat, azaz megkapta az azonnali jogvédelmet Budapest.
„Innentől kezdve nem tudja az állam inkasszóval levonni a számlánkról ezt a pénzt” – magyarázta Kiss Ambrus, a hírt pedig megtapsolták a közgyűlésben.
„Nyilván egy azonnali jogvédelem nem pernyereség, de arra jó, hogy legalább likviditási szempontból kicsit levegőt vehessünk” – tette hozzá. Mivel a fővárosnak folyószámla hitele nem lehet, ezért ahhoz, hogy a csődöt elkerüljék, tettek egy javaslatot: a hiány betakarását faktorálással tudják megoldani az év végére.
A főváros június hatodikán nyújtotta be keresetlevelét a Fővárosi Törvényszéknek, mellyel
azt akarja a város vezetése megakadályozni, hogy a szolidaritási adó révén több pénzt vonjanak le a főváros számlájáról, mint amennyi kormányzati támogatás beérkezik rá.
Egyben arra is kérték a bíróságot, hogy adjon jogvédelmet a fővárosnak, vagyis a per jogerős lezártáig tiltsa meg, hogy az Államkincstár levonja a szolidaritási adót a Budapest számlájáról.
Kiss Ambrus egy szeptember 21-i háttérbeszélgetésen még arról beszélt, hiába reménykedtek benne, hogy megkapják a jogvédelmet, az Államkincstár nyáron ugyanúgy havonta inkasszálta a 4 milliárd forint körüli összeget. Mindez azért is kellemetlen a fővárosnak, mert a számláján nem volt pénz, úgyhogy ez minden esetben hitelfelvételt jelentett a nevükben, aminek a kamatát is meg kell fizetniük.
Kiss reméli, azok után, ahogy a bíróság most döntött, meg fogják kapni a kormánytól a Lánchídra a pénzt, megkapják azt a rezsitámogatást, amit szinte minden önkormányzat megkapott, és megkapják azt a hiteljóváhagyást is, amit egyébként május óta háromszor rengeteg magyar önkormányzatnak megadott, „csak valamiért a főváros kérelmét még nem bírta elbírálni”.
Ezután 40 perces, rendkívül tömény sárdagasztás kezdődött a közgyűlésen, amibe azért került egy-két viccesebb pengeváltás is.
Kovács Péter, a 16. kerület fideszes polgármestere kezdte a vitát, aki a kormányzati propagandát ismételve elmondta, hogy az előző városvezetés rengeteg pénzt hagyott itt, amit a mostani városvezetés csak elpocsékolni tudott. Elsütötte az utóbbi időben hazánkban is sokszor hallott Margaret Thatcher idézetet, miszerint a baloldaliakkal mindig az a baj, hogy kifogynak mások pénzéből.
A következő felszólaló Wintermantel Zsolt, Újpest korábbi polgármestere, a Fidesz fővárosi frakcióvezetője volt, aki azt mondta, a főváros kiskapuzni készül a faktorálással. A helyzet szerinte a méhlegelőkre emlékeztet, amikor is szerinte csak annyi történt, hogy a főváros egyszerűen átcímkézte a gazos területeket. A faktorálás szerinte, bár nem jogszerűtlen, mindössze arról szól, hogy a döglött lovat idénről áthúzzák jövőre.
Horváth Csaba, Zugló MSZP-s polgármestere azt mondta, a fideszes megszólalásokat hallgatva végtelenül elszomorodott, mert ő – megelőlegezve Karácsony felszólalásának is a lényegét – önkormányzati vezetőként arra tett esküt, hogy a lakók érdekeit fogja képviselni, ehhez képest a fideszesek még
a szolidaritási hozzájárulást is, ami sérti a budapestiek és az önkormányzati érdekeket, büszkébben képviselik.
Ő egyébként nem tud róla, hogy ilyen – mint fogalmazott – sarc bárhol máshol a világban létezne. „Úgy látom, hogy a pártpolitika felülírja a józan ész és az erkölcs szabályait is.”
Pokorni Zoltán először elmondta, hogy a költségvetés az egyik legfontosabb közös ügyük, nem pedig a főváros vezetésének magánügye. Azt firtatta: az előttük lévő tervezetből nem derül ki, hogy az iparűzési adó bevételei hogyan alakulnak majd, teljesülnek-e a költségvetésben megfogalmazott célok. A 12. kerület fideszes polgármestere ezután szintén a faktorolással kapcsolatban kérdezett: mi ez, miért tartják titokban?
Az üzengetés akkor kapott először valódi lendületet, amikor Ughy Attila Gábor, a 18. kerület egykori polgármestere, fideszes képviselő szállt be a felszólalók sorába.
Ughy rögtön azzal kezdte, hogy felkérte a főpolgármestert: utasítsa a helyettesét, Kiss Ambrust a valós tények közlésére.
A fővárosi költségvetés módosításától ekkor már nagyon messze jártunk, Ughy ugyanis Kiss egyik megjegyzésére reagált, miszerint nem mindegy, hogy havi egyenlegközlőben, amit az önkormányzatok kapnak, pozitív vagy negatív összegek szerepelnek.
A sort Hassay Zsófia, szintén fideszes képviselő, Terézváros egykori polgármestere folytatta, aki arra tett megjegyzést, hogy mivel a felek nem ugyanazon az oldalon ülnek, ezért egy-egy előterjesztést nem ugyanúgy néznek. Hassay nyilván ekkor még nem sejthette, hogy ezzel az elejtett félmondatával megalapozta a vita további alakulását. A képviselő egyébként a megszólalásában azt a kormányzati meglátást ismételte el, hogy a főváros igenis rengeteget kaszál az iparűzési adón.
A vitában ismét Kovács Péter következett, szerinte csak attól függ, hogy mennyi pénzt, illetve támogatást kapnak az államtól, hogy milyen állami feladatokat látnak el, például bölcsődét, óvodát, valamint szakrendelőket tartanak-e fent.
A fővárosnak Kovács szerint minimális állami feladatellátása van, ezért minimális az állami támogatása erre a területre.
A szolidaritási hozzájárulást viszont, magyarázta, az adóerőképesség alapján szabják ki, vagyis, hogy mennyire gazdag egy önkormányzat. „Lehet itt marketingvezetést folytatni, és meg lehet magyarázni a dolgokat, de előbb-utóbb azért mégis csak mindenkinek világos lesz, hogy önök csak kamuznak.”
„Miközben hallgattam a vitát, eszembe jutott, hogy valamikor a 18-19. században lefolytattak egy másik vitát, hogy a racionális, tudományos gondolkodás felé induljanak-e el, vagy pedig a fikciók felé” – vette vissza a szót Kiss Ambrus. „És akkor arról döntöttek – folytatta –, hogy a racionálist választják." A költségvetési vitát hallgatva viszont elbizonytalanodott, hogy valóban a racionalitást választották-e.
Kiss előre figyelmeztetett mindenkit, hogy ez hülye számháború lesz, de ha Kovács felhozta, hogy bölcsődéket és óvodákat kell fenntartaniuk, akkor mit szóljon a főváros.
Ön mekkora közvilágítást működtet? Semekkorát. Közlekedési közlekedéssel hogy áll? Nem működtet.”
Mint Kiss elmondta, ezek kötelező feladatok, ahogy az ivóvíz szolgáltatás is. „Három olyat mondtam, aminek olyan energiaigénye van, amilyen nem hogy az ön kerületének, de valószínűleg a szomszédosoknak sincsen.” Hogy a fideszesek hogy ítélnek meg egy előterjesztést, az rájuk van bízva, Kiss azonban a számok alapján szeretné megítélni. A ciklus végéig ez valószínűleg állandó vita lesz köztük.
A vitát, mint az előterjesztés felterjesztője, Karácsony Gergely néhány megjegyzése zárta. A főpolgármester azzal kezdte, hogy Thatcher személyét nyilván másképp ítélik meg, azt azonban nem szabad elfelejteni: egyik fontos politikai tette az volt, hogy
szétverte a londoni önkormányzatot. „Ezért itt, a fővárosi közgyűlésben semmiképpen ne hivatkozzunk rá pozitívan.”
Hozzátette: a fővárosi önkormányzat ráadásul nem más pénzéből fogyott ki, hanem a kormány vitte el a fővárosi önkormányzat pénzét.
Amellett, hogy a koronavírus-járvány és az energiaválság mellett talpon kellett maradnia a fővárosnak,
- az iparűzési adó feltöltésének a kötelezettségét 2020-ban eltörölte a kormány, ez a fővárosnak 40 milliárdos mínuszt jelentett, utána
- két éven keresztül megfelezte a kis- és középvállalatok iparűzési adóját, ami további 20-20 milliárdos megvonást jelentett,
- ezután 10 milliárdról először 30, majd 58 milliárdra emelte a szolidaritási hozzájárulás összegét.
Ezenkívül a kukaholding 3 évig nem fizette ki azt az összeget, amit Tarlós Istvánnak még kifizetett, és a négyszeresére emelték a Vízművek és a Csatornázási Művek közműadóját. „Ha valaki összeszámolja, ez sokkal nagyobb összeg annál a tartaléknál, amit megörököltünk” – tette hozzá.
„És nemcsak azért, mert az egyikünk baloldali, a másikunk meg jobboldali, hanem mert miközben önök ezt a hatalmat megpróbálják igazolni, relativizálni ezeknek a kormányzati szándékoknak a hatásait, addig mi megpróbáljuk minden lehetséges eszközzel ezt a várost üzemeltetni, fenntartani és fejleszteni. Mert ezzel szolgáljuk az eskünket, amit a budapestieknek tettünk, és egyébként meggyőződésem, hogy az egész ország érdekét ezzel szolgáljuk."
A közgyűlés végül 18 igen, 12 nem szavazattal, 68,23 százalék, 28,47 százalék arányban támogatta az előterjesztést.
(Kiemelt kép: Merész Márton/Énbudapestem)