„A csaknem háromnegyed órás tűzözön méltatására aligha vállalkozhat teljes sikerrel az írott szó” – szögezték le a nagy esemény után.
„Az alkotmány napi tűzijáték rendezői ezekben a napokban a fővárosi Citadellában dolgoznak. A »munkahelyet« gondosan lezárták az avatatlanok elől. A Citadella Szálló egyik szobájának ajtajára pedig kitették a táblát: Tűzijátékszervező iroda” – ötven évvel ezelőtt így próbálta felkelteni az érdeklődést a közelgő tűzijáték előtt a Fejér Megyei Hírlap.
De különösebb reklámra akkor már nem volt szükség.
Nagyon kevesen lehettek, akik addigra ne értesültek volna az augusztus 20-i ünnepségek záróeseményéről, amely a tisztavatással és a Magyar Néphadsereg délelőtti vízi- és légiparádéjával volt teljes. A mostanihoz képest azonban nagy különbség volt, hogy az akkori augusztus 20. előbb volt az alkotmány és az új kenyér ünnepe, és csak közvetve István királyé, akinek neve elé még a „szent” jelzőt sem illett kitenni.
Ettől függetlenül az esemény népünnepély-jellege szinte semmiben nem különbözött a mostaniaktól; százezrek keltek útra az ország minden pontjáról, hogy részesei legyenek egy olyan élménynek, amit évente csak egyszer lehetett látni. (Ráadásul akkoriban még szó sem lehetett arról, hogy máshol tűzijátékot rendezzenek. Nem beszélve arról, hogy ma már lakodalmakban vagy szülinapi bulikon is megtörténhet a csoda.)
Számháború
Ötven évvel ezelőtt nemhogy nem lehetett magánúton tűzijátékot vásárolni, de mindössze egyetlen olyan hely volt, ahol ilyesmit előállítottak, a balatonfűzfői Nitrokémia Ipartelepek üzemében. Érdekes módon – és a korszellemmel ellentétben – ez még titkosítva sem volt, sőt a már idézett Fejér Megye Hírlap cikke is arra futott ki, hogy az olvasók jobban megismerhessék az akkori tűzijáték-gyártás monopolhelyzetben lévő gyárát.
Pontosabban azokat a szakembereket, aki Budapestre is elkísérték a ragyogó rakétákat. A cikkből kiderül, hogy a Nitrokémia már januárban elkezdte a gyártást, a Citadellára pedig öt héten át telepítették a rakétákat.
A mi munkánk bizony sokban hasonlít a háziasszonyéhoz, aki sokszor napokig készül a vasárnapi ebédre, amit azután fél óra alatt jóízűen elköltenek
– nyilatkozta a cég egyik vezetője, Mihályfi István, hozzátéve, hogy az esemény után 3-4 napra van szükségük ahhoz, hogy rendet rakjanak a Gellérthegy környékén.
„A teljes fővárosi Duna-parton élvezhető látványért 34 ezer pirotechnikai effekt felel, amelyeket 230 indítási pontról lőnek a magasba a Margit híd és a Petőfi híd közötti folyószakaszon, valamint a Szabadság és az Erzsébet hídon. A Dunán hét folyami uszályról és 65 pontonról indítják a rakétákat. Újdonságnak nevezték, hogy a show keretében bengáli tüzek alkotnak úszó virágszőnyeget a vízen, ezen felül lézershow színesíti a műsort” – olvashattuk nemrég az idei, 2023-as tűzijátékról, de ötven évvel ezelőtt is igyekeztek számokkal és a semmihez sem hasonlítható show beharangozásával elkápráztatni az olvasókat.
Ami persze ma már meglehetősen szerénynek tűnik. 1200 vetőcsőről és 10 tonna robbanóanyagról számolt be a korabeli sajtó, Mihályfi István pedig a következőképp ismertette a programot: „Este, kilenc óra előtt öt perccel fényszórókkal színes játékot varázsolnak az égre. Ez a bevezetés. A fényszórók ötperces önálló műsora után következik a tulajdonképpeni tűzijáték. A tavalyihoz képest nem változtatunk sokat a programban. Talán színesebb lesz, mivel a fényszórók a tűzijáték ideje alatt is folytatják a fényjátékot, az aláfestést. Tavaly aranyhidat varázsoltunk a Duna fölé. Az idén pálmát (aranyesőt) kombinálunk lila színjátékkal” – mondta.
Ez volt
A korabeli beszámolók szinte szó szerint megegyeztek a szakember beharangozójával: „A félórás, a szivárvány minden színében szikrázó műsor előkészítése a néphadsereg tűzszerészeinek, a fűzfői Nitrokémia Ipartelepek pirotechnikusainak féléves munkája volt. A Duna-parton összegyűlt hatalmas nézősereg pedig néhány új színt, újonnan kikevert árnyalatot is láthatott. Legimpozánsabb talán a Duna felett átívelő aranyhíd volt; a sárgán lobbanó töltetek százai, amelyeket pontosan megszerkesztett parabolaívben röpítettek a Gellérthegy alatt elhelyezett sorozatvetők. Néhány perccel később lila virágokat nyitottak az aranypálmák – azaz szaknyelven szólva: sárga és lila, új színárnyalatú kometbombákat lőttek ki” – írta a Magyar Hírlap, máshol viszont azt emelték ki, hogy
az eseményt az eső sem zavarhatta meg.
„A csaknem háromnegyed órás tűzözön méltatására aligha vállalkozhat teljes sikerrel az írott szó. 1200 különböző űrméretű bombát, 250 garnitúra égőt a vízeséshez, 900 kilogramm bengálport, 180 római gyertyát és sok egyéb alkalmatosságot használt fel a tűzijáték rendezősége” – sorolta a Lobogó című lap újságírója, hozzátéve, hogy „fővárosunk lakossága, ha fáradtan is, de nagyon jó szórakozás után tért nyugovóra”.