Oroszlánpopsitól oroszlánpopsiig tart az a 380 méter, ami futópályává alakul több tízezer budapestinek, amikor át akarják szelni a Dunát, de igazi szerencse kell ahhoz, hogy ezt zavartalanul tehessék meg.
A futás
Kaptunk egy lehetőséget, hogy elsőként haladhassunk (futhassunk) át a már elkészült hídon. A Lánchíd maga túl volt már az utolsó simításokon, és remegve várta, hogy a járdáit is használják végre, de még nem volt rajta senki. Se szelfiző gyalogosok, se bicikli, se roller, se segway – se senki más.
A tesztre azért választottuk a járdát, mert az úttesten továbbra sincs gyalogos közlekedés, nem is lesz, és senkit nem akarunk arra biztatni, hogy a híd közepén jelöljön ki új útvonalat. Erre tökéletesen megfelel a két járda.
Kollégánk bemelegítés nélkül, futásra teljesen alkalmatlan ruházatban (bár ez Rocky Balboa-t sem gátolta meg az edzésben) állt oda, és oroszlántól oroszlánig futott – ez 380 méter. Amellett, hogy nyilván elképesztő élmény egy új hídon átfutni, aminek még festékszaga van, tudni kell, hogy a hídnak a felújítással nem változott sem a hossza, ahogy a járdának sem a szélessége. Van benne minimális – 6 méteres – szintkülönbség, és két pilon, amiket meg kell kerülni. Viszont maga a pálya annyira új, hogy jobban csúszik, mint a régi felület, és világosabb is, de így legalább nem ontja majd a meleget még órákig egy forró nap után.
Tapasztalatok
A hídon 1 percig és 19 másodpercig tartott átfutni (ez 3:21 perc/km-es tempó), ebbe nyilván nem sok nézelődés fért bele, az apróbb kis meglepetéseket nehéz így észrevenni. A két lassabb részt – a pilonok kerülgetését – ki lehet használni pillanatnyi hűsölésre is, az átfutáson is 28 fok volt. Ezek a pilonok egy futás alatt megtörik azt a kellemes kis ívet, ahogy a Lánchíd átnyúlik egyik partról a másikra. Annyira megtörik, hogy egy zsúfoltabb napon ki is takarják, hogy ki jön velünk szemben, ezért hangsúlyozzuk, hogy a teszt zavartalan volt ebből a szempontból is, a (híd)pálya ennél ideálisabb nem tud lenni. Nincs rosszabb, amikor azon kell aggódni, hogy vajon kire kenődünk fel, ahogy technikásan próbálunk kanyarokat venni. Talán hajnalban, amikor más még alszik, akkor érdemes reprodukálni a futást, kisebb eséllyel jönnek majd szembe mások. Az átfutás nyilván egy geg volt, 380 méter lefutása arra sem elég, hogy értelmezhető mennyiségű kalóriát égessünk el vele.
Erre akartuk felhívni a figyelmet
Az átfutás illetve a kísérlet célja nem csak az volt, hogy kipróbáljuk egy üres híd átfuthatóságát, hanem az is, hogy felhívjuk a figyelmet az úttest közepére felfestett jelre, amit a biciklisek meghívójának szántak. Ahogy sok autóval közlekedő hajlamos megfeledkezni arról, hogy időnként ők maguk is biciklire szállnak vagy gyalogolnak, a Lánchíd járdáján békésen sétálók vagy futva közlekedők réme tud lenni a magáról megfeledkező biciklis is. Nos, mától sokkal kisebb forgalomban, autók nélkül, az útpályán tudnak majd haladni két keréken, így az északi és a déli oldalon lévő járdák is felszabadulhatnak, fellélegezhetnek.
A híd (az összes híd) különböző budapesti futóútvonalak része, akik szeretnek városban hajnalban vagy az esti fények mellett sportolni, legyenek helyiek vagy turisták, rendszeresen használják a hidakat. A Lánchídon áthaladni minden városi futónak kiváltság, kuriózum, a városhasználat alternatíváinak ünneplése. Élvezzük ki!