Némi fantáziával mi lehet egy agyagbánya, ipari terület, foghíjtelek helyén? Talán a címben szereplő állítás kicsit túlzás, mert nem teljesen véletlenül lettek ezekből parkok, ám a helyük kialakulása mégis izgalmas, mert vagy nagyon mást szántak ide eredetileg, vagy nagyon más szerepük volt előző életükben.
Vannak azok a zöld közterületek, amiket mindig is parknak szántak, és akár évszázadok óta gondos tervezéssel igazítják az adott korok igényeihez, mint a Károlyi-kertet, Orczy-parkot, Népligetet, vagy hát ilyen szegény Városliget is, bár mostanában egyre szaporodnak itt az épületek.
Aztán vannak azok a mai kisebb-nagyobb zöldterületek, amiket a korábbi korokban még nem parknak szántak, ám a városfejlesztés és fejlődés során korábbi funkciójukat elvesztették, vagy drasztikus beavatkozások során valamik (néha városnegyedek) eltűntek innen, helyükön pedig ma zöldellő parkok állnak.
Gödör az Erzsébet téren
Legendás hely a város szívében, mindig sokan ücsörögnek a kis mesterséges tó körül (néha kacsák is), és amiről mára egyre kevesebben tudják, hogy tulajdonképpen az ide szánt Nemzeti Színház alapozásából alakult ki. Az első tervpályázat 1989-ben zárult le, majd 1996-ban újat írtak ki, végül az alapozó munkákig jutottak, amikor 1998-ban teljesen leállították az építkezést, és az új színház helyszínéül a Duna-partot jelölték ki.
Feneketlen agyagbánya Budán
A Feneketlen-tó a létét a közeli, a mai teniszpályák és Szabolcska Mihály utca helyén működő téglagyárnak köszönheti, ahol a termeléshez innen bányászták ki az agyagot. Amikor 1889-ben bezáratták a gyárat, a gödör is szép lassan megtelt vízzel. Rendezettebb, parkos jellegét akkor nyerte el, amikor a közelében a két világháború között felépült a ciszterciek temploma és gimnáziuma – a víztükör a két toronnyal ma is Újbuda ikonikus jelképe.
Városnegyedből park a Tabánban
Egykor egy városrész neve volt, mára azonban egy hatalmas park a Gellérthegy lábánál. Márai Sándor szerint – amíg állt – a városnegyed legnagyobb vonzereje az volt, hogy a századforduló óta már mindenki tudta, egyszer el fogják bontani és romantikáját is annak köszönhette, hogy a nagyvárosi modernizáció nem vette be, egyszerűen nem fért be a szűk utcák girbe-gurba rendszerébe.
A bontása 1933. május 23-án indult meg, eredetileg egy modern városrészt terveztek a helyére, Vágó József tervei szerint a budapesti fürdőváros emeletes hotelekkel és sugárúttal megálmodott része lett volna itt, közel a gyógyfürdőkhöz és forrásokhoz. A hivatali herce-hurcák, majd a II. világháború kitörése azonban elsöpörte a terveket, és a helyükön nem is valósul meg semmi más – a városlakók szerencséjére azóta egy hatalmas park terül el itt, olyan hírességekkel, mint az évszázados eperfa, és a csodás panorámát kínáló domboldalak.
Hamzsabégi sztráda helyett park
Ha minden a tervek szerint alakul, ma itt sem park és sétány lenne, hanem a Hungária körgyűrű folytatása dübörögne erre Budaörs felé. Ugyanis az 1930-as években megszületett várostervezési koncepciók szerint a közelben épülő leendő híd (ma ez a Rákóczi) folytatásában erre terelték volna a forgalmat. Ehhez – tervezve a későbbi nyomvonallal – egy széles sávot beépítetlenül hagytak a vasúti töltés és a megépülő lakóházak között. A második világháború aztán itt is közbeszólt, és a tervek a fiók mélyére kerültek majd módosultak, így a szabad területen a hetvenes évektől elindult a parkosítás. Mára sportpályák, játszóterek és kutyafuttatók is kiépültek itt.
