A török hódoltságot megsínylette Magyarország: rengetegen odavesztek, falvak, városok, országrészek néptelenedtek el, középkori épített örökségünk nagy része teljesen elpusztult. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy hatása mind a mai napig érezhető. Mindeközben azonban a megszállók építettek is, ezzel is gazdagítva fővárosunk páratlan építészeti örökségét. Zubreczki Dávid írása.
A cikk eredetileg 2021. december 18-án jelent meg.
Mivel pár éve, a Rác-fürdő kapcsán már szóba kerültek a korszak épületei, gondoltam összeszedek néhány budapesti emléket, amelyet ma is megcsodálhatunk. Merthogy Buda igen fontos nagyvárosa volt az Oszmán birodalomnak is. Tartományi székhely, az északnyugati végvidék központja, ahol dzsámik, fürdők, tornyok, bástyák, bazárok és iskolák épültek. Kezdjük a sétánkat északon, a Rózsadomb tövében.
Veli bej fürdője
(Árpád Fejedelem útja 7.)
„A budapesti fürdők titkos favoritja” – ahogy Torma Tamás nevezi egy építészeti videóban, mivel nemhogy a turisták, de a budapestiek közül is csak kevesen ismerik. Érthető módon, hiszen az évszázadok alatt teljesen körbeépítették, az utcáról nézve szinte láthatatlan. Az itt fakadó gyógyvizű források mellé már a középkorban is ispotály, vagyis kórház épült, amit a törökök fürdővel egészítettek ki.
Az 1570-es években emelt épületből mára csak a főmedence maradt meg a négy sarokteremmel. Ma egyik oldalról az 1844-ben épült klasszicista Hild-udvar támaszkodik rá, ami igencsak megnehezítette a helyreállítást. Virág Csabának mindkét műemléképületre ügyelnie kellett, mikor 2010-ben újragondolta a komplexumot. Az épület sajnos a Covid-járvány miatt 2020 március óta zárva tart.
Gül Baba türbéje
(Mecset utca 14.)
A legendás dervis síremléke talán a legismertebb magyarországi török építmény. Nem csak a nyolcszögalaprajzú, kupolával fedett, klasszikus oszmán stílus türbe – vagyis mauzóleum – miatt érdemes felkeresni. A később keleties stílusban köré épített villa ugyanis a második világháborúban megsérült, és azt a hetvenes években visszabontották.
Ennek köszönhető, hogy ismét láthatóvá vált a klasszikus oszmán épület, melynek kellemes környezetet adnak a villa újragondolt maradványai. A közelmúltban szépen helyreállították a környezetével együtt, igaz ennek voltak megosztó lépései: egyesek a Gül Baba utca romantikusan kusza kockaköveinek rendbeszedését fájlalták, mások a türbe alatti kiállítás teljesen egyoldalú nézőpontját. Ám Mányi István és Mányi Dániel építészeti, valamint Andor Anikó tájépítészeti munkája tényleg magas színvonalú lett. Bartha Dorka az év elején látogatta meg a türbét, itt találjátok a beszámolóját rengeteg képpel.
Kakaskapu fürdő (Király fürdő)
(Fő utca 84.)
Igazi különlegesség, hiszen ez az egyetlen fürdőnk, amelynek nincs saját termálforrása. Azért építették, mert az összes fürdő a városfalon kívül volt, és nehéz volt megközelíteni azokat – egy esetleges ostrom idején pedig lehetetlen. Éppen ezért vörösfenyőből készült csöveken keresztül vezették ide a vizet a Veli Bej fürdő környékén fakadó forrásokból, mely olyan forró volt, hogy még egykilométeres csordogálás után is meleg maradt.
Ennél a háznál is megfigyelhetjük az eredeti épületelemek szépségét, na meg azt is, hol volt eredetileg a talajszint, mielőtt árvízvédelmi okokból meg nem emelték a környéken. A Király fürdő jelenleg zárva van, mivel az elmúlt évtizedekben elmaradt felújítások miatt igen rossz állapotba került. Remélhetően néhány év múlva ismét megcsodálhatjuk belülről is.
A Vár rondellái
A török időkben a Várban is rengeteg átépítés és fejlesztés zajlott, ám az épített emlékek zömét elmosták az évszázadok. Kivételt jelent néhány rondella a Vár nyugati és északi falán, amelyeket később is használni lehetett, így némelyikük a 21. századot is megérhette. Ilyen Murád pasa tornya az Anjou bástyán, a Magyar Nemzeti Levéltár mögött, vagy Veli bej tornya a Tóth Árpád sétányon, a Lovas út 15-16. magasságában (ez utóbbin áll most Az erdélyi kettes huszárok hősi emlékműve).
És ilyen a furcsa nevű Savanyúleves tornya a Nőegylet utca és a Tóth Árpád sétány sarkán, melyet jelenleg egy rekonstruált századfordulós zenepavilon díszít. Eredetileg a törökök építették a a Hadtörténeti Múzeum előtti Esztergomi-rondellát is, de ők még Földbástyának hívták – még akkor is, amikor az már rég kőből állt.
Bár nem építészeti emlék, érdemes megemlíteni a jelképes török temetőt a Déli-rondella alatt, a Várhegy szoknyáján. Itt a korabeli metszetek szerint egykor valóban török temető volt, így mikor Gerő László a vár rekonstrukcióját tervezte, az előkerült turbános sírkövekből jelképes sírkertet állított össze. Sajnos a kövek jelentős része mára eltűnt, a maradékot egy nem túl ízléses kerítés fogja körbe, de legalább megvannak.
Tojgun pasa dzsámija (Kapucinus templom)
(Fő utca 32.)
Viszonylag kevés új dzsámit építettek a törökök Budán, ugyanis elősorban keresztény templomokat alakították át ilyen célra. Ez az épület azonban – teljes nevén az Alsóvízivárosi Árpád-házi Szent Erzsébet-plébániatemplom – kivétel, hiszen eredetileg is dzsáminak épült. Valamikor minaret, boltok, fürdő és egy iskola (medresze) is tartozott hozzá. Buda visszafoglalása után keresztény templommá alakították, azután meglehetősen viharosan alakult a története: 1763-ban földrengés tépázta meg, 1849-ben Buda ostromakor kapott több találatot, a II. világháborúban bomba hullott rá. Mindegyik pusztítás után újjáépítették, és ami a legszebb, mindezen események ellenére megmaradtak építéskori részletei. Az 1960-as években azután feltárták a török kori, szamárhátíves ablakokat és az eredeti kváderköveket, amelyeket néhány helyen láthatóvá tettek.
Rác fürdő
(Hadnagy utca 8.)
Leggyakrabban Kis fürdő néven emlegették a törökök, ami persze mai szemmel meglepő, hiszen az évszázadok alatt komoly fürdőkomplexummá nőtte ki magát. Ugyanakkor már abban az időben is fel-fel bukkan a Rác fürdő elnevezés, mert a Tabánt akkoriban is sok szerb lakta. Az izgalmas épületegyüttes történetéről külön is írtam az Én Budapestem oldalán, és nemrégiben volt egy sajtóbejárás is az üresen álló épületben.
Musztafa pasa fürdője (Rudas fürdő)
(Döbrentei tér 9.)
Ennek a fürdőnek is középkori maradványai vannak, de impozáns épületet a törökök emeltek fölé, 1570 körül. Leglátványosabb eleme a központi kupola, melyet nyolc oszlop tart. Ezek egyike valamikor zöld lehetett, mert egykor Zöldoszlopos fürdő néven volt ismert az épület. A 19. század végén új épületszárnyakkal egészítették ki, ekkor nyerte el ma is ismert formáját. Az utolsó bővítése 2014-ben volt, ekkor Vékony Péter tervei szerint alakították át az omladozó szikvízüzemet wellnessrészleggé. Azon kevés kortárs alkotások egyike, amelyet a szakma és a nagyközönség egyaránt szeret. Ebben talán szerepe van a homlokzaton megjelenő, iszlám hagyományokat újragondoló rácsszerkezetnek is.
A Belvárosi templom mihrábfülkéje
(Március 15. tér)
Bár az Oszmán birodalomban Buda volt az igazán fontos város, ha már itt vagyunk az Erzsébet híd lábánál, sétáljunk át rajta Pestre. Merthogy az ottani hídfőnél áll a Nagyboldogasszony-főplébániatemplom, amelyen a főváros két évezredének szinten minden építészeti irányzatát megvizsgálhatjuk az ókori rómaitól a kortársig. Természetes, hogy vannak emlékei azokból az időkből is, amikor dzsámivá alakították. Ezek egy része persze sajnos pusztítás: a gyönyörű reneszánsz pasztofóriumokról mindenhol leverték a domborművek arcait, az iszlám ugyanis nem tűrte az emberábrázolást. Szerencsére azonban építettek is a házat használó törökök: ekkor készült el a szentély déli falában az a mihráb, amelyet a 19. század végén találtak meg, majd a két világháború között rekonstruáltak is. A mihráb magyarul imafülkét jelent, és többek közt az imádkozás (vagyis Mekka) irányát hivatott jelölni. Igaz, itt ezt nem sikerült pontosan eltalálni, de ez persze semmit nem von le a történelmi emlék értékéből. Aki a templomban jár, feltétlenül keresse meg.