Június 15-én egy sajátos hangulatú koncert volt a Nagyvárad téri metróállomáson, amelynek apropója a Metrófesztivál volt. A szervezők számára pedig nyilván adta magát, hogy minderre meghívják a metrós kultfilm, a Kontroll zenéjének szerzőit, a Neo-t, akik egy visszatekintő, de mégis friss koncertet adtak egy nagyon színes közönségnek. Szubjektív beszámoló és enyhe merengés.
Valószínűleg az idő múlásának hatása csupán, de egy ideje elkezdtem lassan és biztosan érezni a nosztalgiát saját tinédzserkorom iránt. Ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy régen minden jobb lett volna, de valahogy úgy érzem, hogy egyre több dolog változik oly módon, hogy azokat már nehezebb a helyükön kezelnem.
Ilyesmi érzés az, amikor meghallgatok egy lemezt, vagy megnézek egy filmet, és érzem (vagy épp nem érzem) belőle, hogy ez egy korszak darabja lesz. Talán az elképesztő információs zaj, talán az idő szépítő hatása (avagy e kettő elegye) teszi, de ma úgy is alig látok-hallok hasonlókat, hogy egyébként tudom, mit kell, vagy kellene keresnem. Például olyasmi darabokat, mint Antal Nimród Kontrollja – meg persze annak a zenéje.
Film, zene
Be kell valljam: annak dacára, hogy filmes család kölyke vagyok, komoly prekoncepcióim voltak mindig is a magyar filmekkel kapcsolatban. Persze nem a legnagyobb klasszikusokkal szemben, sokkal inkább a rendszerváltás utániakkal kapcsolatban (azon belül is a 2000-es évek magyar filmjeivel), amelyekből leginkább azt tanulhatta meg a néző, hogy a magyar valóságban soha senki nem vág a másik szavába, viszont mindig nagyon komoly, döbbent, illetve lemondó hangon beszélnek egymáshoz az emberek. Aztán jött a Kontroll, amit ugyancsak fenntartásokkal néztem meg, ám a végére egy olyan hangulattal távoztam az akkori Filmszemléről, amiről rögtön tudtam, hogy ez a korosztályom egyik alapműve lesz.
Minderre pedig magától értetődően pakolt rá rengeteg lapáttal a film zenéje. Olyannyira, hogy a gimiben hülyére hallgattuk a haverokkal, ami idővel automatikusan ráült életünk bizonyos, olykor meghatározó pillanataira is.
It’s Over Now?
Hogy ma lehet-e ilyen korszakos dolgokat alkotni, arról nemrég beszélgettem Milkovics Mátyással, a Neo frontemberével, aki szerint rengeteg, és nagyon sokféle baromi jó film készül ma is, de annyira gyors a tempó, hogy örülünk, ha a zenés-filmes bakancslistánkról párra tudunk időt szakítani. Lehet így valami korszakos? Talán. Mindenesetre az biztos: az ilyen korszakos lemezeken túl is lehet alkotni, pontosabban azok mellett is. Pláne, ha erre adódik olyan önazonos és izgalmas lehetőség, mint a Neo Nagyvárad téri koncertje a Metrófesztiválon.
Egy ilyen helyzet ugyanis nemcsak magában izgalmas, hanem a helyszín-zenekar-apropó okán rendkívül önazonos. És persze azonnal fel is piszkálja a közönséget. Nyilván ennek oka volt az is, hogy a koncert előtt majdnem egy órával már majdnem tele volt a Nagyvárad téri metróállomás középső, galériás része, ahol a zenekar már bőven hangolt, hogy aztán 19:00-kor elkezdődjön a koncert. LED-falak, kamerák, színpad és hangosítás, a közönség körében pedig jól láthatóan a zenekar, valamint a Kontroll rajongói voltak – de persze jószerével voltak ott olyanok, akik csak arra jártak és megálltak egy váratlan koncertélményért. Roppant sajátos hangulatot is adott, ahogy a közönségben egyszerre bólogatott a film zenéire a 80 éves idős úr, a 10 éves kislány és a széttetovált, harmincas évei végén járó cyberpunk.
Állomások
S bár a fő motívum a zenei repertoárt illetően nyilván a Kontroll volt – amelyet külön kiemeltek a LED-falakon bejátszott jelenetek a filmből – Milkovicsék korántsem nosztalgizáltak. Annál is kevésbé, mert a jól ismert dalokat baromi izgalmas módon dobta fel Lovas András szitárjátéka, ahogy hallható volt egy csomó újabb szerzemény is a zenekar repertoárjából.
A helyszín pedig eleve olyan díszletet biztosított ehhez az egészhez, hogy azok, akik a filmet látták, talán most először érezhették úgy, hogy egy kicsit tényleg benne vannak a filmben – amellett, hogy eleve rendhagyó élményt nyújtott egy metróállomáson adott koncert.
Talán generációk találkozása volt ez, talán egy nagy közös összejövetel, amiben benne volt mind a Neo, mind pedig a Kontroll iránti rajongás, mindenesetre az biztos, hogy tegnap egy nagyon felszabadult, feel good esemény volt Budapest egyik forgalmas metróállomásán, ahol frissen, izgalmasan hallgathattuk végig egy olyan zenekar koncertjét, amely mind a mai napig érezhetően nagyon szereti azt, amit csinál.