Budapestről és híres-nevezetes látványosságairól kismillió fotó, Facebook poszt és blogbejegyzés született, megérdemelten. Azt gondolnánk, hogy mindent tudunk az alsós osztálykirándulás óta, legfeljebb a külföldi barátainknak mutogatjuk a nagy klasszikusokat. Pedig tartogatnak még meglepetéseket a turistamágnesek is. Kovács Krisztina írása.
Búvárok kutatnak a városközpont alatt
Pár száz méterre a Margitszigettől, vagyis egy sűrűn lakott kerület szívében, egy víz alatti barlang található. Csak búvárok látogathatják, külön engedéllyel. Még ma sincs teljesen feltárva, pedig Molnár János patikus, akiről a barlangot elnevezték, a budai források vizét elemezve már az 1860-as években feltételezte, hogy a hegy oldalában megbúvó üregek egy tekintélyes víz alatti barlangrendszert rejtenek.
A barlang jelenleg ismert hossza 5,5 km, mélysége 80 méter a vízszint alatt. Vizét a mélyből feltörő termálvíz és a budai hideg karsztvíz egyszerre táplálja. A hévizes barlangokat formáló folyamatok napjainkban is tanulmányozhatók. A barlangban található a világ legnagyobb termálvizes terme a maga 20-25 méteres magasságával (vagy mélységével?).
Az Állatkert természetvédelmi terület is
Az egyik legfőbb turistalátványosság, az Állatkert nemcsak Európa egyik legrégebbi állatkertje a maga 1866-os alapítási dátumával, de természetvédelmi terület is. A legelőször regisztrált növény egy 1910-es kanadai nyár (a Dél-Amerika kifutó mellett), de összesen 60 oltalom alatt álló növényfajt találunk az állatok mellett. Itt található a Nemzeti Bonsai Gyűjtemény is. Az állatkerti védett növényállomány összesített eszmei értéke meghaladja a félmilliárd forintot.
A Bazilika építéséről még szólásmondás is született
Ha az Opera felől megyünk a Bazilika irányába, feltűnhet, hogy a templom a hátát mutatja a Bajcsy-Zsilinszky útnak. A főbejárat egy sokkal kisebb forgalmú térre nyílik, nem beszélve a környező utcákról, ahol a szezonban már a turisták sem férnek el. Miért?
A Bazilikát több mint 50 évig építették, 1851-től, az alapkőletételtől kezdve az 1905-ös felszenteléséig. Ez éppen az az időszak, amikor Pest-Budából világváros lesz. Ugrásszerűen megnő a népesség, gomba módra szaporodnak a paloták és sugárutak. A tempót azon is le lehet mérni, hogy mire elkészült a templom, gyakorlatilag egy másik város volt körülötte, új központokkal és hangsúlyokkal. Budapest ennyivel gyorsabban épült, mint a Bazilika.
Persze az se sokat segített, hogy a félig kész épület statikai és anyaghibák miatt össze is dőlt 1868-ban, három évig csak a romokat takarították. Mindenesetre, ha akkoriban valakitől úgy kértek kölcsön, hogy „majd megadom, ha felépül a Bazilika”, nem sok jóra számíthatott. Addigra ez annyit jelentett, hogy sohanapján. De végül 1905-ben átadták annak rendje-módja szerint – bár a rossz nyelvek szerint Ferenc József némiképp aggódva vizslatta a plafont a ceremónia alatt.
A Hősök tere szobrainak egy részét lecserélték
Na, nem azért, mert az ostrom alatt felrobbantották volna őket jó kelet-európai szokás szerint, hanem, mert időközben átírtuk a történelmünket, jó magyar szokás szerint. Az egész persze a millenniumi ünnepségekkel kezdődött, akkor született meg a döntés, hogy kell ide egy nemzeti panteon. Ehhez képest a két oszlopcsarnok a királyszobrokkal csak 1911-re készült el, és akkoriban még az erdélyi fejedelmek helyett a Habsburg uralkodók zárták a sort.
A világháború és a Monarchia vége, betetézve a Tanácsköztársasággal, azonban eléggé megtépázta a népszerűségüket. A Habsburgokat először leszedték – sőt Ferenc József szobrát szét is verték – aztán a két világháború után visszatették, bár az új ferencjóskát csak 1926-ra sikerült pótolni. Az ostrom alatt éppen ezt a részt érte bombatalálat. Rákosiék az egészet el akarták bontani, de végül a Habsburgokat lecserélték a Habsburgok ellen küzdő erdélyi fejedelmekre és Kossuth Lajosra. Ezért áll ma a nemzet nagyjai között a vallási és oktatási reformok Mária Teréziája helyett az a Thököly Imre, aki a törökök szövetségeseként a később Budát felszabadító európai hadak ellen harcolt…
Az Országgyűlés kupolatermében az egykori munkások neveit is megtalálni
Az Országgyűlés kupolaterme a maga lenyűgöző méreteivel és kisugárzásával – és persze a koronával -, nem az a hely, ahol vicces részleteket kezdenénk keresni. Pedig vannak, csak nagyon eldugva. Amikor a nyolcvanas években újraaranyozták a csillagboltozatot, akkor tűnt csak fel, hogy a csillagágak tövében található uralkodói címerek tetején nevek szerepelnek, pl. Wilhelm Manó festőé 1895-ös dátummal vagy Varga István ácsé 1949-ből. A késő pártállami idők munkásai közül pedig páran felfestették saját portréjukat – a korabeli BKV igazolvány fotóját alapul véve – a kupola körüli boltíves mennyezetű körfolyosó tetejére. Egészen viccesen néznek ki az akkori SZTK szemüvegkeretek a mesebeli lények és girlandok között – kár, hogy oda mezei halandó sohase teheti be a látcsövét.
Nem látogathatók a világ legmagasabb WC-i sem, amelyek szintén erről a körfolyosóról nyílnak, a maguk több mint 8 méteres belmagasságával. Azért volt rájuk szükség, mert a millenniumi ünnepségekre csak a középső rész készült el, az oldalszárnyak a sztenderd, unalmas mellékhelyiségekkel nem.