STÍLUS

Rémregény a János utcában


Tömeggyilkosságról cikkezett a korabeli sajtó, négy embert öltek meg pontosan száz évvel ezelőtt a rákosszentmihályi János utcában. Tőzsde, méreg, pisztoly, amerikai rokon, dollár – a krimik kötelező kellékei mind feltűnnek ebben a régi történetben, melyet elsőként egy novellista rendőrségi tudósító írt meg, aki később a háború elől Franciaországba emigrált és a Journal de Paris főszerkesztője lett.

Szinte napra pontosan száz évvel ezelőtt, egy május végi hétfő délután fél háromkor a rákosszentmihályi János utcában Juhász József építőmester homokot keresett. Felásatta az építés alatt álló házmesterház padlózatát. Segédei csaknem egy méter mélyen jártak, amikor a csákány kemény tárgyba ütközött: egy lecinkelt nagy bádogdobozra bukkantak. Alig bírták megemelni, annyira nehéz volt. Ahogy sikerült késsel felhasítani, átható bűz áradt szét a környéken: a 15 éves Kövess Gyula, a ház előző gazdájának, özvegy Lachmann Andrásnénak az unokája feküdt a légmentesen lezárt bádogdobozban. Fejbe lőtték, ez okozta a halálát. A fiú fél évvel korábban, nagymamájával együtt tűnt el a házból.

A korabeli rémregény - a cikkíró fogalmazott így - elsőként Az Estben jelent meg. A terjedelmes, több oldalas tudósítást a 27 éves Falus Ferenc írta, aki akkoriban a lap rendőrségi rovatát vezette. Az írásból látszik, hogy alkotójának írói vénája volt, ami nem csoda, hiszen novellákkal, versekkel is jelentkezett különböző lapokban. Falus később megalapította a Heti Újság című riportlapot, aztán a háború elől Párizsba emigrált, ahol a Journal de Paris főszerkesztője lett.

-
Kép: Fortepan/Fortepan

 

A bűnügy idején, 1923-ban gróf Bethlen István volt a kormányfő, keresztény-nemzeti kormánya a Horthy-rendszert szolgálta. A Nyugat június első napjaiban megjelent számában Babits Mihály Szabó Lőrinc költészetét méltatta, Bajor Gizi pedig elájult a színpadon, amikor a Városi Színházban Mohácsi Jenő és Siklós Albert „A tükör” című darabját adta elő.

De kanyarodjunk vissza a gyilkosság helyszínére, a János utca 52. szám alá! A helyszínre érkező rendőrség megállapította, hogy a halott gyerek egy budapesti szitakötőmester elvált feleségének, a 38 éves Kövess Lőrincnének a gyermeke, akit az anyja hagyott ott Lachmannénál, a nagymamánál. A nagyszülők, az elvált nő és gyermeke egy évvel korábban költöztek haza Amerikából. Lachmannéknak Kövess Lőrincnén kívül volt egy fiúk, aki Amerikában maradt és onnan támogatta pénzzel a családját. A nagymamát, aki folyton sírt és panaszkodott, a nagypapát, Lachmann Andrást, az alacsony, házsártos, örökké veszekedő embert, „aki naponta olyan patáliát rendezett, hogy hangos volt tőle a környék, verte a feleségét, botrányokat rendezett, ivott, henyélt”, és a testvérét, Kövess Lőrincnét, aki Pesten talált magának egy 24 éves fiatalembert. A fiatalasszony a férfival és előző házasságából származó 15 éves fiával élt együtt, akit a cikk írója így jellemzett: „felnőtt, koraérett, mindent látó, de semmivel nem foglalkozó” gyerek.

Zugbörze a kávéházban

A nőnél folyton dollárokat láttak, abba a kávéházba járt, ahol a zugtőzsde működött és mindennap kisebb-nagyobb üzleteket kötött. Szenvedélyévé vált a tőzsdézés és a villamoson hangosan beszélt ügyleteiről, mintha egész életét „nem egy szitakötőmester mellett, hanem az egykori zugbörzén töltötte volna”. Vele tartott sokszor udvarlója, Molnár Tóth József is, egy nyurga, ápolt, elegáns szürkeruhás fiatalember, akiről a szomszédok úgy tudták, hogy szintén tőzsdés és spekuláns.

-
Kép: Magyar Műszaki És Közlekedési Múzeum/Fortepan

 

Először a nagypapa tűnt el. Kövess Lőrincné azt mesélte a villamoson, hogy apja visszament Amerikába, folyton veszekedett és nem akart beleegyezni abba, hogy ő másodszor is férjhez menjen. Aztán eltűnt a fiatalasszony is.

1923 januárjában a nagymama azt mondta a szomszédoknak, hogy a lánya is elutazott. Romániába ment a fiával, a kis Gyulussal, hogy ott vegyenek fűszerüzletet maguknak. Az udvarló, Molnár Tóth József majd utánuk megy és elveszi a fiatalasszonyt feleségül, mesélte. Alig két nappal később a nagymama a szomszédoknak már ezt mondta:

„A lányom írt Romániából, hogy kell a pénz, mert talált fűszerüzletet. Tóth úr már hozott is egy vevőt, egy péket. Ha kifizeti a villát, én kiköltözöm és visszautazom Amerikába.”

És valóban, nemsokára megérkeztek a vevők, egy rendkívül elegáns fiatalasszony és csöndes, idősebb, polgári külsejű férje, Kanozsay Dezső és beköltöztek a János utca 52. szám alatti villába.

Amerikai ékszerek és bilincs 

Két napig még látták a nagymamát, aztán nyomtalanul eltűnt ő is. A szomszédok nyugodtak voltak, biztosan elindult Amerikába, hiszen mutogatta az útlevelét, mondogatták. Hetek teltek el, senki sem törődött az eltűnt családdal, csak Molnár Tóth Józsefet látták még olykor-olykor az új lakóknál.

Amikor a bádogdobozt megtalálták, és a 15 éves Kövess Gyula holtteste felett csendőrök és rendőrök álltak, megszólalt az egyik szomszéd: „Ezt a gyereket csak Molnár Tóth tehette el láb alól, mert neki lehetett útjában a nagy fiú a házasságnál.”

Ez az elejtett mondat terelte a csendőrök figyelmét a fiatal spekulánsra. A férfit még aznap este elfogták Pesten, ám ő bilinccsel a kezén hajnalra megszökött, és csak egy nappal később, Rákoscsaba határában sikerült újra elfogni.

A nyomozók hiába faggatták az új vevőket és Molnár Tóthot, nem jutottak közelebb az ügy megoldásához. Bekapcsolódott a nyomozásba a rendőrség belügyi nyomozóosztálya is. Egy Erzsébet körúti ékszerésztől megtudták, hogy néhány napja a fiatalember „tipikusan amerikai” ékszereket akart eladni neki. Ezek az ékszerek a fiatalasszonyé, Kövess Lőrincnéé voltak.

A férfi tagadott. Kihallgatásáról most idézzük szó szerint a tudósítót:

„A kezén a bilincsek nyoma, sebes és véres. Arca beesett, sápadt, szinte sárga, szeme most nyugtalan és ideges. Elegáns, puha inge, csokorra kötött, szürke nyakkendője, elegáns, jószabású szürke, angol ruhája, kis pakkonpart a borostás arcán, vékony, vértelen száj, ápolt kezek ez a Molnár Tóth, ahogy a rendőrtisztek előtt áll. Most leül az asztalhoz. Mintha féltené a nadrágja búgját, felhúzza a térdén a nadrágot, és úgy ül le: Nős vagyok kérem, mondja kicsit rekedt hangon, nős, de igaz, hogy udvaroltam Kövessnének. Elutazott kérem és hogy hova ment, nem tudom. Én igazán nem tudom. Nem tudom.

Nem faggatják. Egyszerre éjféltájban magától megszólal: "Kérem szépen! Hogy az öreg Lachmann hova lett, azt tudom."

Nem kérdezik. Szünet. Küzd magával, aztán percek múlva folytatja. "Kérem szépen! Az öreg Lachmannt, azt meggyilkolták. Nem én, kérem szépen. Nem én. Az öreg asszony meg a leánya gyilkolták meg az öreg Lachmannt, és ott van ő is elásva a villában” - áll a cikkben.

Arról kezdett el mesélni, hogy meg akarták mérgezni az öreget, mert folyton ellenőrizni akarta őket, mire költik az Amerikából kapott pénzt, de nem sikerült, inkább megfojtották és a testét elásták.

A rendőrök ismét kivonultak a János utcába, az udvari alacsony istállóban ásni kezdtek, és közel két méter mélységben oltott mésszel leöntve megtalálták az öreg Lachmann András holttestét.

A rendőrtisztek bementek a villa üres szobáiba, a gyanúsított az udvaron maradt, az újságíró szerint maga elé meredt, nyugtalan volt, ideges. A nap forrón tűzött, a villa lépcsős bejárata előtt egy szőlőlugas adott árnyékot, vele szemben kerek virágágy, nefelejccsel, árvácskákkal, tulipánokkal.

Beszélni akarok, szólalt meg a férfi: "Vallani akarok!"

Elárulta a rendőröknek, hogy a fiatalasszonyt a virágágyás alá ásták el. Csak fél métert kellett ásni és rábukkantak a holttestre. Egy hatalmas pléhlap alatt kötéllel átkötve ott feküdt egy szál ingben a szíven lőtt Kövess Lőrincné.

Dulakodás és az elsült fegyver

Molnár Tóth azt mondta, a nő akarta őt lelőni egy tőzsdei ügylet miatt, mire ő kicsavarta a kezéből a fegyvert, de a ravaszt dulakodás közben az asszony húzta meg. Anyja halálát látva a 15 éves fiú rátámadt Molnár Tóthra, mire ő lelőtte a gyereket.  

Darab idő után tovább folytatta, elmesélte, hogy a nagymamát Kispesten temette el. Az öreg Lachmanné a ház vételárát sürgette. Molnár Tóth erre meglepte a szobájában, hátulról egy zsineggel megfojtotta. Ládába rakta a holttestét, hívott egy fuvarost, és korábbi lakásába vitette, az ott lakókat lefizette, ne áruljanak el semmit arról, hogy ott járt, a ládát pedig a kamrában elásta.  

Falus Ferenc hírlapíró így fejezte be a cikkét a megtört gyilkosról:

„Már nem az a kegyetlen, számító, hideg, hazug gyilkos, ahogy este tíz órakor letörve, elcsigázva, összeesve, kimerülten megérkezik a detektívek között a rendőrségi épületbe. Emberi roncs. Csak támolyog. Egy detektív támogatja, hogy össze ne essen. Zavaros, tévedt a nézése, idegei felmondták a szolgálatot és összeroppanva csak suttogja:

- Jaj pihenni... pihenni... nem bírom... már nem bírom... rémes... Karjára hajtja a fejét. Sír. Rémes - zokogja. - Rémes...

Rázkódik. Kínlódik. Megtört. Egész megtört. A hullák, az ő hullái, a meggyilkolt egész család úgy látszik, öt hónap után csak most, ma jött el hozzá először látogatóba.”

A korabeli sajtó tömeggyilkosságról cikkezett, példátlan érdeklődés övezte a bírósági tárgyalásokat. Molnár Tóth húszmillió koronát zsákmányolt a négyes gyilkossággal. Tettestársai is voltak, az egyikük a János utcai ház „vevője”, Kanozsay Dezső életfogytiglant kapott. A gyilkos csaknem egytucat őrizetbe vett segítője közül többeket felmentettek.

Molnár Tóthra kivégzés várt. Nem kért kegyelmet.

 

Borítókép: Fortepan