ARCOK

Beszélt-e magyarul a világ leghíresebb illuzionistája? – 149 éve született Houdini


George Bernard Shaw szerint a legtöbbet emlegetett nevek a világon: Jézus, Sherlock Holmes és Houdini. És valóban, Harry Houdini vitathatatlanul minden idők legnagyobb szabaduló-, és előadóművésze, a modern kor máig egyik legnagyobb hatású popkulturális jelensége, akiről ugyancsak köztudott, hogy Budapesten született. De vajon mennyire kötődött Magyarországhoz? Tényleg nem beszélt magyarul? Hogyan viszonyult a spiritisztákhoz? És milyen tévhitek élnek vele kapcsolatban? A világ leghíresebb illuzionistájának 149. születésnapja alkalmából gyűjtöttünk össze róla néhány izgalmas tényt.

Harry Houdini 1874. március 24-én született Weisz Erik néven Budapesten. Ezen belül is a VII. kerületben, még közelebb pedig Rákosárok út 1. szám alatti házban, ami ma a Csengery utca. Apja a jiddis anyanyelvű Mayer Sámuel Weiss rabbi és jogtanácsos volt, anyját pedig Steiner Cecíliának hívták. A kis Erik négyéves volt, amikor a család elhagyta Magyarországot és 1878-ban az Egyesült Államokba költözött.

Houdini édesanyjával és feleségével (1907 körül)

 

Származásukból eredő kulturális örökségük révén Houdini szülei magyarul, németül és jiddisül beszéltek, beszámolók szerint az angolt azonban sosem sikerült teljesen elsajátítaniuk. Houdini ennek ellenére leveleit édesanyjának angolul írta. A bűvészettörténeti könyvek tanúsága szerint a családban egymással elsősorban németül és jiddisül beszéltek. Houdini németországi sikereit részben annak köszönhette, hogy jól beszélte a nyelvet és németül tartotta az előadásait. Minderről még hangfelvétel is fennmaradt.

Do you sprechen magyarul?

Okito, aki egy Magyarországon és Németországban is többször fellépő neves holland bűvész volt, feljegyzéseiben megjegyzi, hogy ő hallotta Houdinit magyarul beszélni. Az 1954-ben, az Amerikai Bűvésztársaság magazinjában, a MUM-ban (mely a mai napig a Magic-Unity-Might címmel jelenik meg) megjelent beszámolója szerint az 1910-es években Houdinivel együtt nézték meg egy szlovák bűvész előadását az USA-ban, a műsor után Houdini és a bűvész hosszasan beszélgettek egy Okito számára ismeretlen nyelven. Okito rákérdezett, hogy mi ez a nyelv, Houdini azt felelte, hogy magyar. Egy későbbi találkozásuk alkalmával Okito ugyanezen a „furcsa nyelven” hallotta Houdinit és édesanyját beszélni. Ekkor is rákérdezett és azt a választ kapta, hogy magyar, és egymással ezen a nyelven szoktak beszélni. Houdini pályája végén ráadásul azzal tesztelte a szemfényvesztő médiumokat, akik anyja szellemét idézték meg neki, hogy a Cecília által beszélt mindhárom nyelven kérdezett tőle (amiből általában csak a németre voltak a spiritiszták felkészülve).

Kevesen tudják, de Houdini íróként is sokat tett le az asztalra (Houdini's Strange Tales címmel jelent meg például egy kötetben az összes ismert fikciós írása). Az 1924-ben megjelent The Spirit Fakers of Hermannstadt című írásából teljesen egyértelműen kiderül, hogy beszélt magyarul (a történetben ő a főszereplő és pontosan leírja, hogy nem beszéli tökéletesen a nyelvet, de a magyar szereplőkkel magyarul beszél, a szövegben elég sok magyar szó található, sőt még a trianoni döntést is megemlíti a bevezetőben). Ilyenformán kijelenthető, hogy Houdini biztosan tudott magyarul, de valószínűleg nem tökéletesen.

Tagadta a származását?

A Wikipédia cikkében az szerepel Houdiniről, hogy „a VII. kerületben született Budapesten, de mégis azt állította, hogy az Amerikai Egyesült Államokban látta meg a napvilágot”. Na most ez olyannyira nem igaz, hogy az első róla megjelent cikkekben mindenhol szerepelt, hogy honnan származik. A lapok „megnyerő mosolyú, magabiztos fiatal magyar bűvészként” írtak róla. Mindazonáltal nem is nagyon titkolhatta, hogy nem amerikai, hiszen erős akcentussal beszélt még ebben az időben.

Először 1907-ben állította magáról managere tanácsára, hogy az USA-ban született. De ettől függetlenül később is büszkén beszélt származásáról – mint például 1910-ben a The Daily Telegraph Sidney-nek: „You will think I am vain to tell you these things; but I am a Magyar, and Magyars are vain”, vagyis „Azt hinné, hogy túl büszke vagyok ahhoz, hogy ilyen dolgokról beszéljek, de én magyar vagyok, a magyarok pedig eleve büszkék”.

Sosem járt újra Magyarországon?

Dehogynem! Houdini a család USA-ba költözése után többször is járt Budapesten. 1901 májusában, Németországi szereplése után például édesanyjával vonatra ültek, hogy meglátogassák a magyarországi rokonokat és ismerősöket. Houdini ekkor kibérelte a Royal szálló éttermét, ahol nagyszabású fogadást rendezett. A beszámolók szerint édesanyja egy Viktória királynőnek készült ruhát viselt, amit fia vásárolt meg számára, Houdini pedig a naplójában „élete legboldogabb napjaként” írt erről a látogatásról.

Egy legenda legendái

Hodini nyilvánvalóan nagyon értett ahhoz, hogyan hájpolja saját hírnevét a sajtóban. Számtalan legenda terjedt róla, kezdve attól, hogy képességeire akkor derült fény, amikor kilenc évesen süteményt szeretett volna szerezni a konyhából és ehhez ki kellett nyitnia egy zárat, egészen addig, hogy 1906-ban lyukat vágtak a befagyott Detroit folyóba, ahova megbilincselve ugrott be egy hídról. Ekkor az ár elsodorta, nem találta a léket és úgy maradt csak életben, hogy a jég és a víz között talált némi levegőt.

Az előbbi történet nyilván csak a róla szőtt legendáriumának a része, utóbbit pedig ő maga találta ki és színezte újra többször. Houdini valóban beugrott megbilincselve a folyóba 1906. november 27-én, és aznap bár alighanem hűvös volt, a folyó nem volt befagyva. Miután még életében szembesítették ezzel a ténnyel, Houdini megváltoztatta a dátumot december 2-ra, a helyszínt pedig Pittsburghre, valamint hozzátette, hogy egy körbeláncolt ládában engedték le a folyóba. Természetesen ezek mit sem vonnak le munkásságának értékéből, inkább azt mutatják, milyen jól felismerte és használta az emberek legendás történetekre való fogékonyságát.

Természetesen a halála kapcsán is legendák szövődtek. Sokan ugyanis mindmáig úgy tudják, hogy Houdini a legismertebb trükkje során vesztette életét, amikor is láncra verve leeresztették egy vízzel teli tartályba. Ez a valóságban egyáltalán nem így történt. Houdini halálát ugyanis egy komoly vakbélgyulladás okozta, amellyel nem volt hajlandó orvoshoz fordulni. Bizonyos beszámolók ezt azzal fűszerezik a történetet, hogy ekkor a McGill egyetem hallgatóinak tartott bemutatót, kijelentette, hogy hasizmai olyan erősek, hogy bárki hasba ütheti, semmi baja nem lesz. Az egyik egyetemista kapott is az alkalmon, és tényleg behúzott neki minden figyelmeztetés nélkül. Ez komolyabb problémát akkor nem okozott neki, de mint utóbb kiderült, az ütés hatására a vakbele gyakorlatilag szétrobbant.

A tartályban lelt halál legendája egész biztosan az 1953-as Tony Curtis főszereplésével készült filmből ered, a forgatókönyvírók minden bizonnyal túl snassznak találták az ütés hatására leszakadt vakbél történetét. Később ugyanerre a halálra erősített rá az 1976-os filmfeldolgozás is, majd ez a tévhit tényként hangzott el Doug Henning TV-s különkiadásában is, és számos bűvészműsorban.

A spiritiszták legnagyobb ellensége

Mivel Houdini pontosan tudta, hogy amit csinál, az szemfényvesztés és trükkjei mindegyikére természetesen volt magyarázat, szinte magától értetődik, hogy élete utolsó éveiben az áltudományos humbugok esküdt ellensége lett. Ahogy arról a Telex is írt, főleg az 1920-as években népszerű spiritiszta szeánszokról igyekezett lerántani a leplet, miután felismerte, hogy az állítólagos médiumok hiszékeny embereket kopasztanak meg. Mivel Houdininak is voltak hasonló mutatványai a műsorában, sok spiritiszta trükköt ismert, így igen szkeptikusan kezelte a szellemlátók és más sarlatánok állításait.

Erről a Népszava is írt 1927 márciusában: „Legujabban egy Harry Houdini nevü artista leplezett le két hires »médium«-ot, akik éveken keresztül sikerült trükkjeikkel jelentékeny tudósokat is állandóan tévedésbe tudtak ejteni. Az egyik médium Cecil M. Cook asszony volt, aki Newyorkban fejtette ki tevékenységét. »Tulvilági szellemek«-et szólaltatott meg egy beszélőcsövön keresztül. Houdini ráncosképű, összetört öregembernek öltözködött és aziránt érdeklődött a médiumnál, hogy beszélhetne-e elhalt fia szellemével? A beszélgetés valóban meg is történt egy meglehetős nagyszámu »ellenőrző társaság« jelenlétében, noha Houdininek sohasem volt fia, amellett az a kellemetlenség is érte a médiumot, hogy a kérdező hirtelen egy villamoszseblámpát huzott elő és a váratlanul fölvillanó fénynél a jelenlevők megláthatták a »tulvilági szellem«-et Cook asszony személyében, aki a beszélőcsőbe susogta üzenetét. A másik hires médiumot ugyancsak Houdini Clevelandban leplezte le, aki szintén beszélőcsövön szólaltatta meg a tulvilági szellemeket. Ennél egy észrevétlen pillanatban bekormozta a beszélőcső végét, és amikor a »szeánsz« után kigyult a fény, ott állt a médium a jelenlevők előtt kormos szájjal.”

Houdininek rengeteg perrel kellett szembenéznie amiatt, hogy sorra hiteltelenítette a sarlatánokat. De ez nem tartotta vissza, legnagyobb trófeája a kor egyik híres médiuma, Mina Crandon volt.

A tökéletes trükk

Houdini legnagyobb trükkje kétségtelenül a közvélemény egészen zseniális befolyásolása, illetve saját mitológiájának megteremtése volt. Ennek meg is lett az eredménye, hiszen ő mindmáig a világ egyik leghíresebb embere, akit világszerte övez tisztelet, rajongás és csodálat. Magyarországon talán nem ápolják eléggé az emlékét, pedig Houdini mindig is vállalta származását, sosem tagadta meg azt. S bár szó volt róla, hogy a Fővárosi Nagycirkusz az ő nevét viseli majd, illetve szobrot is terveztek neki, ebből csak az utóbbi valósult meg. Az is Kolodko egy gerillaakciójának köszönhetően.