Szegényes kisház, udvaron rázkódó mosógép, mellette egy Bubi. Életkép egy magyar faluból, ahol tényleg létkérdés a fővárostól kapott zöld bringa: munkába, boltba, orvoshoz, postára járnak vele. Budapest kétezer biciklit adományozott a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnak, feltuningolták őket és közel ezret már elszállítottak a Felzárkózó települések programban érintett hátrányos helyzetű falvakba. RIPORT!
- Jó napot kívánok! – száll le a zöld bicikliről a húszéves Bogdán Attila, aki Bubival jött a szeretetszolgálat Jelenlét Házába. Letámasztja a bringát és tisztelettudóan nyújtja a kezét. Tudta, hogy érkezünk, tele van történetekkel, alig várja, hogy elmondhassa őket.
Az utcán virágoznak a zalakomári fák. Nyolc kilométer hosszú a közel háromezer lelkes nagyközség. Az úttest mellett téglabordás házak sorakoznak.
Nemrég jártunk az egyik udvarán, forgótárcsás mosógéppel mostak a ház előtt, folyt belőle a víz. A kötélen száradó ruhák alatt ott is Bubi állt, a pedálnál macska aludt. Egy kétévesforma kisfiú ült a földön, sírt. Anyja felkapta, jön a foga szegénynek, mondta.
Jellemzően romák élnek errefelé, a hetes út egyik oldalán lakók beásnak, a másikon köszörűs cigányoknak vallják magukat. Munkalehetőség alig, napszám van és fusi. Az önkormányzat után itt a Máltai a második legnagyobb munkaadó.
Attilát is a szeretetszolgálat foglalkoztatja, hol a kertet gondozza, hol családoknál segít a ház körül. Amúgy óvodadajka. Decemberben vizsgázott Budapesten. Előtte egy hónapig e-mailekben kapta meg a leckét, munkaidőben is tanult. 
– Két tételből feleltem – húzza ki magát.
Van is ok a büszkeségre, hiszen megkapta az OKJ-s bizonyítványt. Attila a szeretetszolgálat által működtetett óvodában dolgozik, a gyerekeket mosdóba kíséri, játszik, foglalkozik velük.
Anyjával és három testvérével hat háznyira lakik a Jelenlét Háztól. Kútról hozzák a vizet, melegítik, hogy legyen fürdeni való. Kályhával fűtenek otthon, fát raknak a tűzre. Édesanyja is a Máltainál dolgozik, apja már meghalt. Attila a Zalakomár SE-ben, U19-ben focizik. Felpattan a Bubira és hol az oviba, hol a focipályára, vagy a Jelenlét Házba bringázik vele:
Szeretem, csak kicsit nehéz tekerni.
Ami nem csoda: erős váza és defektmentes, tömör gumikereke van az elsőszériás Bubinak. A Budapesti Közlekedési Központ kétezer darabot adományozott a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnak. A bicikliket a szeretetszolgálat tiszaburai üzemében átnézték, ha kellett, megjavították, majd megváltozott munkaképességű emberek eltávolították róla a Bubi feliratot. A Felzárkózó települések programban eddig 910 darabot szállítottak 77 településre.
A cél az volt, hogy a legelesettebb családok munkába, iskolába járását, hétköznapi ügyintézését segítsék. A szeretetszolgálattól tudjuk, hogy olyan falvakba jutott a biciklikből, ahol ritkás a tömegközlekedés, postára, orvosi rendelőbe, gyógyszertárba, vegyesboltba sokszor más településre kell utazni.
A bicikliket a Jelenlét Házakban ingyen lehet kölcsönözni, bizonyos esetekben, ha például mindennapos munkába járáshoz van rá szükség, jelképes bérleti díjért tartós használatba lehet venni. A Bubikra egyre nagyobb az igény, a Tiszaroffon található raktárban már csak az előzőleg megrendelt, elszállításra váró, valamint az idén tavasszal csatlakozó települések számára visszatartott bicikliket tárolják.
A szeretetszolgálat házának hátsó udvarán egy másik Bogdán, a 33 éves Zsolt éppen felrobizza a veteménynek való kertet. Jöttünkre leállítja a kapagépet. Folyton mosolyog. Ő is Bubival jár mindenhova. Hét gyereke van, mind lány. Szoba-konyhás lakásban laknak.
– Hogyan fértek el? - kérdezem.
– Szűkösen. Két ágy van a szobában, egy a konyhában – nevet.
Elmondása szerint bruttó 120 körül keres, élettársa családi pótlékot kap, ebből élnek. Meg abból, amit Zsolt a fenyőfatelepen kap a munkájáért. Gondozza a fákat, amiket aztán Budapesten adnak el karácsony előtt. Zsolt beindítja a kapát, kell a jó föld a hagymának, zöldségnek, koktélparadicsomnak. Utóbbiból tavaly jó volt a termés.
Nem messze tőle a fészer most üres, korábban puha szőnyegeket terítettek a közösségi tér padlójára, még a falra is jutott a perzsából, ott a foteleken, buszüléseken lehet énekelni, zenét hallgatni, játszóházazni, együtt lenni.
A fészer melletti kis házban asszonyok ülnek kis székeken egy gép előtt, és rongyokat vágnak méretre. Zsákokban hozza egy cég a használt ruhákat a Jelenlét Házba. Ők darabokra vágják, kidobják belőle a felesleget, cipzárt, zsebeket, a többiből géprongynak valót készítenek.
– Rendeztünk egy nyári egyetemet, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem művész-hallgatói, tanárai jártak nálunk. A gyerekek négy csoportban dolgoztak: a focilelátóhoz így került szélerőművel működő mobiltöltő, csináltak közös kiállítást, forgattak a gyerekek rajzaiból animációs filmet, közösen kirándultak. A program szervezésekor arra gondoltunk, hogy jó lenne, ha a gyerekek együtt tudnának mozogni a faluban, de csak egy-egy adománybiciklink volt. A program keretében ötven Bubit kaptunk – meséli Stankovics Erika, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Zala megyei település koordinátora.
A Bubik azonban nemcsak a közösségépítésben segítenek. Sok a rossz állapotú ház, életveszély-elhárítást is végeznek a munkásaik:
Betonozunk, kályhát kötünk be, lakhatóvá tesszük a szobát. Hosszú a falu, kell a munkához a bicikli.
- Horváthné Ács Aletta, a zalakomári Jelenlét Ház vezetője arról mesél, hogy a Máltai szakemberei mozgásfejlesztésben is segítik a gyerekeket, pszichopedagógusaik is dolgoznak a faluban, családmentoraik pedig 120 olyan családdal vannak kapcsolatban, ahol 3 év alatti gyerekek vannak. Van mosógépük, szárítógépük, sokan hozzájuk viszik a szennyest.
Olyan szolgáltatásokat végzünk, amelyek az itt élő emberek mindennapos életét könnyítik meg, a program ebben egyedülálló. Ha nincs munka, abban segítünk, ha nincs étel, főzünk közösen.
Persze, vannak, akik nem kérik a segítséget. Szemérmességből, büszkeségből. A szeretetszolgálat munkatársai először a gyerekeknek szerveztek foglalkozásokat, és amikor elnyerték a bizalmukat, megjelentek náluk a felnőttek is. Volt köztük, aki azért tanult meg biciklizni, mert kapott egy Bubit.
– Egyszer elutaztunk Budapestre a gyerekekkel. A MOME-s diákokkal, tanárokkal találkoztunk, elmentünk a Csodák Palotájába is – meséli Stankovics Erika.
A kicsik csodálkozva néztek ki a busz ablakából: nézzétek, Budapesten is vannak Bubik!
(Fotók: Merész Márton/Énbudapestem)