Újra életet lehelnek a sporttelepbe, ahol Esterházy Péter futballistaként a Csillaghegyi MTE színeiben nevelkedett. Március 3-án, pénteken jelentette be Bősz Anett, főpolgármester-helyettes és Kiss László, a III. kerület polgármestere, hogy másfél évtizede húzódó jogi viták végére sikerült pontot tenniük, és végre elkezdődhet a Márton úti sporttelep felújítása.
A politikusok nem győzték hangsúlyozni, hogy Orbán Viktorral, a kormánnyal, az eddigi 12 év kormányzási gyakorlatával ellentétben olyan sportberuházást indítanak el,
amiből a civil lakosság is profitálhat,
miközben a sporttelepen helyet kapnak azok a sportszervezetek is, amik korábban itt voltak. Mint mondták, egy 15 éve húzódó ügynek sikerült pontot tenniük a végére.
„Itt egy jó példa arra, hogy a kerületi és a fővárosi önkormányzat együttműködése képes szolgálni a helyben lakókat. Itt végre nem csak az utánpótlásnevelés, de a hobbisport is virágozhat” – írta a főpolgármester-helyettes a Facebookon. Hangsúlyozta továbbá, hogy a beruházás fenntartható lesz, amiben azért, mint látni fogjuk, az üzemeltetéssel megbízott klubok nem olyan biztosak.
A Csillaghegyi MTE, ahogy a Márton utcai sporttelep is, gazdag múlttal rendelkezik, ahhoz pedig, hogy megértsük, miért mondják a politikusok, hogy a felújítás ügye 15 éve húzódik, érdemes mindkettő történetét röviden áttekinteni.
A Vörös Lobogó Egyesület
Az egyesületet 1904-ben alapították Csillaghegyi Football Club néven, de ahogy az Óbudai Anziksz írta, a labdarúgócsapat csak 1911-ben alakult meg, és augusztus 2-án tartotta első közgyűlését. Az első években ugyanis az úszásra helyezték a fő hangsúlyt az egyesületnél. Az eredeti Fodros és Hunyadi utca közötti pályájukat 1936-ban hagyták ott, amikor is átköltöztek a Márton utcába, innentől pedig összekapcsolódott a sorsuk.
A Csillaghegyi Munkás Torna Egylet nevet, meghallva az idők szavát, 1945 tavaszán vették fel. A munkás tömegbázisra építő Csillaghegyi MTE az akkori HÉV-megálló épületében működő Csúcs Vendéglőben alakult meg, és 1946-ban máris a harmadosztályba kapott besorolást.
A Magyar Labdarúgó Szövetség elnökségi határozatával 1950-ben már egy osztállyal feljebb, az NB II-be osztotta be őket. Itt a nevük már Csillaghegyi Textil, majd Vörös Lobogó lett, és a klub patrónusául központilag a Kalászi úti Csillaghegyi Lenárugyárat jelölték ki.
A gyárnak egy tehetős orosz katonaparancsnok volt az igazgatója, aki imádta a focit, és fejébe vette, hogy feljuttatja az együttest az NB I-be. Ez végül nem sikerült, mert 1951-ben és 1952-ben csak bronzérmesek lettek, 1953-ban pedig három pont választotta el őket a feljutást jelentő első helytől.
A sorsdöntő meccset állítólag
felsőbb utasításra el kellett veszíteniük,
ami nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az orosz gyárigazgatónak elment a kedve az egésztől, és otthagyta a csapatot.
A csapat 1954-ben kiesett a harmadosztályba, majd – immár újra Csillaghegyi MTE-ként – 1958-ban a negyedosztályba, onnantól pedig folyamatosan lifteztek az alsóbb osztályok között, ami – mint éppen Esterházytól tudjuk –, azért se nem lebecsülendő, se nem tréfadolog.
„Futballozni mindenki futballozott, az is, aki nem, ez a futball sine qua nonja, de nem mindenki futballista. Én az voltam. Negyedosztályú futballista. Amikor ezt mondom (egyébként: inkább ötöd; hol negyed, hol ötöd), a legtöbben elnevetik magukat, mintha tréfát hallanának, mintha önironikusan rögtön vissza is vonnám az állításomat, mintha a „negyedosztályú” jelző nevetségessé tenné a főnevet, mintha önkritikát gyakorolnék.
Ó, nem.
Mintha a negyedosztályúval azt mondanám, rossz voltam, vacak, ügyetlen, egy eltévedt kézilabdás, szóra sem érdemes. De a negyedosztályú futballista
az nem egy elfuserált első osztályú,
nem egy tehetségtelen másodosztályú vagy egy fegyelmezetlen, frusztrált harmadosztályú. Minden szintnek megvan a nívója, ez egy jól hierarchizált szakma, egy jó negyedosztályú játékos az egy jó játékos a negyedosztályban” – írja az Utazás a tizenhatos mélyére című könyvében.
Kezdődnek az igazi bonyodalmak
A Külkereskedelmi SC, azaz röviden csak Külker SC 1980. január elsején vásárolta meg az akkorra már teljesen elhanyagolt, használhatatlanná vált pályát a Lenfonó és Szövőipari Vállalattól, és 1983 óta gyakorolja bejegyzett használati jogát. A klub, írta Békési László elnök az Énbudapestemnek, felújította az öltözőépületet, valamint új lelátót, szállodaépületet és gondnoki lakást építtetett.
A Szövőgyár csak azzal kitétellel adta csak át a sporttelepet, ha a Külker SC biztosítja, hogy a Csillaghegyi MTE
ötven évig térítésmentesen használhatja.
A Fővárosi Önkormányzat aztán 2004-ben kapta meg a sporttelep tulajdonjogát az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársaságtól (ÁPV Rt.), az üzemeltetés viszont továbbra is a Külker SC-nél maradt.
2019-ben, a Tarlós-korszak végén a Fővárosi Önkormányzat megállapodott a Magyar Labdarúgó Szövetséggel, hogy az MLSZ sportpálya-fejlesztési programjának részeként felújítják a sporttelepet. A megállapodás értelmében a főváros gondoskodott volna a fejlesztés előkészítéséről, ezt követően – foglalta össze közérthetően az mfor.hu is – az MLSZ menedzselte volna a munkálatokat.
A főváros korábbi vezetése megegyezett a Külker SC-vel is, hogy a klub az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezett használati jogának terjedelmét kisebb területre korlátozza. A felek rögzítették, hogy a klub mindezt azért cserébe teszi, hogy egyrészt a sporthotel és a gondnoki lakás tulajdonjoga hozzá kerül, másrészt, hogy
a sportfejlesztési beruházás megvalósulhasson.
A helyzet kezdett nemcsak egyre égetőbbé, hanem feszültebbé is válni, ugyanis a Fővárosi Önkormányzat 2004 óta egyetlen fillért sem költött a sporttelepre.
Az egyesületek között is akadtak közben súrlódások, ahogy az Óbudai Anziksz megjegyezte, a Csillaghegyi MTE-t 2016-ban már ki akarták rakni a sporttelepről, és csak a bíróságon sikerült elérniük maradásukat.
A csapat ugyanis, mint a cikkből kiderült, lassan eljelentéktelenedett, aminek Boldizsár Imre, az egyesület vezetője szerint a legfőbb oka a helyi lokálpatriotizmus hiánya: Békásmegyer és Csillaghegy határán fekszik a sporttelep, de egyik városrészben sincsenek olyan támogatók, akik helyi kötődésük miatt, érzelmi alapon áldoznának a klubbért.
Az ifjúsági együttest 2016-ban a kevés játékos miatt meg kellett szüntetni. A játékoshiány fő okát a csökkenő gyermekszám és a modern kor elszívó hatásai mellett Boldizsár abban látja, hogy a szomszédos lakótelepen felnőtt első generációs gyerekek időközben családot alapítottak, és a második generációval elköltöztek a környékről.
A sporttelepet használó három egyesület, a Külker SC, a Csillaghegyi MTE, a Mészöly Focisuli végül 2020 januárjában levonult a területről abban a reményben, hogy a munkálatok végre elkezdődnek, azonban – mint sejthető – nem történt semmi.
Az előző városvezetés és az MLSZ megállapodása
elvileg nagyon kecsegtető volt,
MLSZ állta volna az 1,1 milliárdos számla nagy részét. A fővárosnak mindössze beruházási költség 10 százalékát, 110,43 millió forintot kellett volna beletennie, amit egyébként meg is tett, a fennmaradó 903,9 milliót pedig a Szövetség finanszírozta volna, cserébe pedig 15 évre megkapta volna a sporttelep használati jogát, amit aztán a három, már említett egyesületnek adott volna tovább.
Csakhogy a Karácsony Gergely vezette új városvezetésnek több baja is volt ezzel a megállapodással. Ahogy mfor.hu fogalmazott, az új vezetésnek nem tetszett, hogy a megállapodás értelmében az önkormányzat semmilyen sportcélú tevékenységet nem folytathatott volna a saját tulajdonában lévő területen, és fenntartásaik voltak a finanszírozási modellel kapcsolatban is.
Ha a főváros meg is maradhatott volna üzemeltetőnek, ahogy állítólag opcióként felvetődött, a pálya fenntartása még mindig megoldatlan lett volna, a kalkulációik szerint ugyanis nem tudták volna megoldani, hogy
legalább nullszaldós lehessen a sporttelep.
Ha három egyesület is használta volna, ahogy az MLSZ-szel kötött megállapodásban szerepelt, egyszerűen nem jutott volna annyi szabad felhasználható idő, ami ellentételezte volna a működtetés költségeit. Emellett bizonytalan volt a potenciális használói kör szélessége is.
A főváros azt sem tartotta életbiztosításnak, ha maradnak az eredeti tervnél, azaz a klubok üzemeltetik a sporttelepet, mert joggal feltételezhette, hogy a taozás nem tart örökké. Márpedig, ha egyszer az megszűnik, a klubok rögtön pénz nélkül maradnak, a működtetés pedig bedől.
A főváros mindezeket figyelembe véve nagyobb szabadságot tartott volna indokoltnak az üzemeltetés során, folytatja az mfor.hu, azonban a „párhuzamosan kezelendő szerződések” nem hagytak teret erre, a már meglévő megállapodások ezt korlátozták. A vége ezek után az lett, hogy a fővárosi önkormányzat kihátrált az MLSZ-szel kötött megállapodásból.
Hogyan sikerült mindezt rendezni?
Mindezek után az Énbudapestem megkereste a feleket, hogy megtudja, hogyan sikerült rendezniük a helyzetet.
Bősz Anett válaszából az derült ki, hogy a Fővárosi Önkormányzat
mégis elővette az MLSZ-szel kötött megállapodását,
és egy kicsit átdolgozta, hogy – mint fogalmaztak – egy, a lakosság által elfogadottabb, optimálisabb műszaki tartalmat valósítsanak meg.
A korábban tervezett négy labdarúgópálya helyett például csak hármat alakítanak ki, ugyanakkor öltözőépület és parkoló is a beruházás részét képezi. Ez azért fontos, magyarázta lapunknak Bősz, mert amikor annak idején tele volt a sporttelep, nem csak parkolni, de közlekedni is nehéz volt, így aztán a kerületi lakosok, különösen a sportpálya szomszédságában álló lakótelep és más lakóházak lakói a helyzet kárvallottjai voltak. „Ez a jelenlegi műszaki tartalommal felszámolható, és harmonizálni tudják a helyi lakosok, valamint az ideérkező sportolók céljait.”
A Főpolgármesteri Hivatalban, mint kiderült, már zajlik is az aláírási folyamat, ezt követően pedig indulhat a munkafolyamat. A beruházás teljes becsült költsége: 869.557.500 forint + ÁFA, azaz bruttó 1.104.338.025 forint. Az MLSZ már ki is választotta a beruházót.
A teljes becsült költség 10 százalékának megfelelő, a Fővárosi Önkormányzat által biztosított összeg: 86.955.750, forint + ÁFA, azaz bruttó 110.433.803 forint vissza nem térítendő támogatás, amit 2019 nyarán már kifizetett, tehát a Fővárosi Önkormányzatot már nem terheli költség.
A főváros hozzátette még, hogy mivel Külker SC egy számára is előnyös, 15 évre előrelátható, jó műszaki tartalmú és másik két egyesülettel, valamint a lakossággal közös használatú, korszerű sporttelephez jut, kész volt arra a kompromisszumra, hogy lemondjon az ingatlan használati jogáról.
A Külker SC elnöke, Békési László viszont ennél azért visszafogottabban nyilatkozott lapunknak, mint írta: „a felújított sporttelepet a Fővárosi Önkormányzat nem kívánja üzemeltetni, és annak fenntartásához hozzájárulni. A Külker SC, a Csillaghegyi MTE és a Mészöly Foci Suli
ezért közösen próbálja majd üzemeltetni”.
Még akadnak vitás kérdések
A megfogalmazás nem véletlen, az egyik ügyre rálátó forrásunk úgy nyilatkozott, hogy a klubvezetők úgy érzik, mintha hurokba dugták volna a fejüket. Ők csak sportolni szeretnének, nem pedig állandóan azon agyalni, hogyan tudnák jobbnál jobb ötletekkel, reggeltől estig megtölteni, és piaci alapon működtetni az egész sporttelepet.
A klubok ugyanis pontosan arra jutottak, amire a főváros is, amikor eredetileg felmondta az MLSZ-szel kötött megállapodását, azaz: hogy a sporttelepet
nem lehet gazdaságosan működtetni.
Ők sem most találták ki ráadásul mindezt. Ahogy forrásunk az Énbudapestemnek elmondta, már 2019-ben, az eredeti tervek megjelenésekor is jelezték a gondjak, akkor azonban olyan napelemeket, a pálya locsolásához vízvisszaforgatót, LED-lámpákat ígértek nekik, azaz olyan műszaki tartalmi elemeket, amik gondoskodhattak volna, hogy egy lámpagyújtás, vagy egy öltöző befűtése ne legyen milliós tétel. Most viszont még ezek is hiányoznak a tervekből.
A klubok több műfüvet is szeretnének, mert az egész évben kiadható, a sima fű ugyanis nem csak, hogy alig adható ki, de a fenntartása is sokkal költségesebb.
Ahogy a forrásunk fogalmazott, miközben mindenki örül, aki a sportban dolgozik, hogy végre összefogott az MLSZ és a Fővárosi Önkormányzat, és hogy egy ilyen régóta megoldatlan ügy végre megoldódik, sokakban azért visszásak is az érzések, az üzemeltetés ugyanis még mindig átgondolatlan
„Ami most van, az maga a katasztrófa,
a sporttelep mindig a nemtörődömség tárgya volt,
de az biztos, hogy a kilátások sem a legjobbak. Nem lehet tudni, milyen irányba mennek a dolgok, milyen irányba változik a világ, és eddig jobb irányba ritkán mentek.”
A Márton utcára mindenesetre a közeljövőben visszatérhet az élet, úgyhogy álljon itt végül Esterházy egyik, szintén az Utazás a tizenhatos mélyére című könyvében olvasható, a Csillaghegyi MTE lazán, ám a focihoz annál inkább kapcsolódó tanítása:
„Mondom a futballanalfabéta barátomnak, hogy persze szigorúan kell megítélni, mi hangzik el a lelátóról, de azért figyelembe kell venni a genius locit. Hogy értem ezt. Hát például amikor annak idején nekem mint a Csillaghegyi Munkás Torna Egylet csatárának azt kajabálták, hogy verem a tülök orrodba a zsidó izé anyád – akkor ez sem édesanyámra, sem a szintén hányatott sorsú zsidó népre vonatkozóan nem tartalmazott semminemű állítást. A mondat nagy örömöt nevezett sportolóból nem váltott ki, de jelentése csupán ennyi: ó, nemes arcélű ifjú, be kár, hogy nem a mi kis kollektívánkat erősíted!”
(Kiemelt kép: Merész Márton/Énbudapestem)