A városi utcaképnek, és Budapest történetének egyik izgalmas, és mai napig autentikus szelete a megmaradt, régi neonreklámok látványa. Végig menni a Rákóczi úton ma is olyan, mint egy séta egy hatalmas szabadtéri múzeumban. Egykor éjjelente is fényárban úsztak a főbb útvonalak – köztük a Rákóczi környéke is – és ugyan a Patyolat és Csemege feliratok, valamint rég letűnt nagyvállalatok, eszpresszók szignói mára kialudtak, de a szemfüles sétáló még jópárat felfedezhet a házfalakon. Most utánajártunk a történetünknek.
Egészen személyes a cikk kiindulópontja – ugyanis a Ferenciek terén nőttem fel, és a gyerekszobám ablakából több ikonikus neonreklámra is ráláttam. A Julius Meinl villódzó felirata, és a kialudt, de hatalmas Orion felirat és logó mélyen beleégett az emlékezetembe. Ezek ugyan már nincsenek meg, de most induljunk el a Rákóczi út távolabbi végétől, a Keleti pályaudvartól, és nézzük meg, mi az, ami megmaradt az 1960-as és '80-as évek neonfényes Budapesti éjszakájából.
Amit ma átfogóan neonreklámnak nevezünk – vagyis mindent, ami világított, azok valójában több, különféle technikával is készülhettek, de valóban közös vonásuk volt, hogy mind világított. (Aki szeretne jobban elmélyedni a típusokban annak ajánljuk a Neonvadász blogot.)
„Neonfényes Budapest, oly csodás, ha jön az est”
Ha már andalító táncdalének – Németh Lehel előadásában – is szól a budapesti fényekről a '70-es évekből, akkor tényleg a korszak egy meghatározó élménye lehetett. De Mácsai István festményein is – a Kiscelli Múzeum kiállításán – fel-feltűnnek. De minek hála lobbant fel az ezernyi fény a fővárosban?
„A szürkülettel egyidejűleg Budapest maga is szürkévé válik. Az utóbbi években már sok minden történt azért, hogy fővárosunk éjszakai arcvonásai szebbé, fényesebbé váljanak. De többre van szükség."
Az esti és az éjszakai városkép szépítésének szinte kizárólagos eszköze a neonreklám… Miért nincs utcáinkon a Pick szalámi, a magyar bor, az Ikarus autóbusz, a Dutra traktor és még sok-sok nevezetes magyar áru méltó fényreklámja?"
– így panaszkodik az újságíró 1968-ban a Budapest hasábjain.
Nem meglepő módon – mégiscsak a szocializmus sűrűjében járunk -, az egész neonosítási projekt végül központi pártutasításra történt. Budapest vezetése 1968-ban elindított egy „neonosítási programot”, végül a Magyar Szocialista Munkáspárt 1970-ben, a X. kongresszusán, határozatban mondta ki, hogy neonosítás indul. A cél pedig az volt, hogy Budapest éjszakai látképe is világvárosiasabb arcot mutasson, és méltó versenytársa lehessen a vasfüggönyön túli, nyugati metropoliszoknak.
„Volt idő, amikor sokan, a leghivatalosabb személyek közül is úgy gondolkoztak, hogy a fényreklám a kapitalizmus talmi csillogásának olyasféle jele és szimbóluma, mint a Coca-Cola”
– írja Buzási János a Népszabadságban, de szerencsére a 70-es évekre ezek az idők már elmúltak…
Úgyhogy felszólították a nagyobb állami vállalatokat, hogy látványos neonreklámjaikat a főbb útvonalak mentén helyezzék el, és a Körút, Kiskörút, Rákóczi út és a Belváros legtöbb utcájának üzletét is kötelezték a neonok elhelyezésére. Alig egy-két éven belül már 19 000 fénylő reklám izzott a budapesti éjszakában, bár ezeknek minősége még változó volt, és fantázia sem sok volt a legtöbben, legalábbis a kortársak szerint.
„Ha az esti városkép fényreklámjait nézzük, csupa tőszavakat látunk: Étterem, Cipőbolt, Ibusz, Cukrászda, Hentesáru, Divatáru, Mintabolt. Vagy pedig értelmetlenségeket.
„A budapesti November 7-i téren fenn a magasban főhelyen világít két sárga betű: EF. Ez a két betű az Elzett-gyár ’reklámja’. (…) Azt mondják erre az illetékesek: ez a külföldiek miatt kell, az export miatt. Valóban, ez igaz lehet. Sétál este a Körúton az amerikai nagytőkés, meglátja a sárga EF-et és azonnal több vagon zárat és lakatot rendel.“ – humorizált a a Népszabadság újságírója.
A szocializmusban a reklám is egy furcsa jószág volt, az áruházak, eszpresszók hirdetése még csak-csak érthető, de az olyan felszólítások, mint a Vásároljon készruhát!, vagy a klasszikus Cipőt a cipőboltból! mai szemmel már tényleg elég abszurdnak hatnak.
Derby Büfé
Még rá se kanyarodunk a Rákóczira, már rögtön a Baross téren szembe is ötlik az első egykori fényreklám, ami ráadásul különleges is – ugyan már nem világít – de a nevezett büfé a mai napig üzemel is alatta. A névadó a közeli lóversenypálya, a büfé magát 100 éves múltra visszatekintő hagyományos talponállóként nevezi meg, jelenlegi formájában a '60-as évektől üzemelhet.
Esti Hírlap
A tér és a Rákóczi út torkolatában egy egész kaotikus mix fogad minket, ezek közül elsőként a ragyogó kék betűkkel a háztetőn lévő hatalmas Esti Hírlap érdekel minket. A kerek 50 évet megélt politikai napilap 1956 és 1996 között jelent meg, ahogy a neve is mutatja különlegessége abban állt, hogy a legtöbb napilappal ellentétben, ez a nap második felében szállította az olvasóknak a legfrissebb híreket, propagandát és pletykákat.
Vetőmag
Elég nagy logikai ugrás az újságkiadástól a mezőgazdaságig, de hát mit van mit tenni, évtizedek óta békében megférnek a háztetőn. A velős „Vetőmag” felirat és a hozzá tartozó „Fajtaválaszték” a szemléletes ábrákkal, mint a hagyma, tulipán, kukorica, paprika, búza mind azt hivatott reklámozni, hogy a közeli Rottenbiller utca 33–35. szám alatti egykori Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat telephelyén mennyi minden kapható volt. Végülis stratégiailag jól megválasztott hely, ha arra gondolunk, hogy mondjuk 50 évvel ezelőtt a többség vonattal érkezett a Fővárosba, és a keleti kapuján kilépve azonnal irányba is állították.
Vásároljon készruhát!
És itt már rá is kanyarodunk a Rákóczira. Ami egykor a város egyik legpezsgőbb bevásárló utcája volt, ahol egymást érték az áruházak, boltok, presszók, cukrászdák, az mára egy nagyrészt elnéptelenedett belvárosi autópálya lett...
Hatalmas, és az évtizedek viharait meglepően jól viselő fényreklámról van szó, ami alatt naponta ezrek haladnak el, mégis csak keveseknek tűnik fel a kalapos apuka és fia. A Rákóczi út 73. sarkán egykor a Ruházati Bolt Vállalat (RB) Keleti Férfiruhasarok boltja működött. A faramucin lecsapott házsarok egy tragédia emlékét is érzi, ugyanis a statikai hibák miatt 1936-ban leomlott erkélysor összezuhanásakor egy szobalány meghalt. Az eredeti homlokzatot soha nem építették vissza, helyette az 1950-es években eleinte egy magányos kalapos férfit ábrázoló neon került ki, majd az apa-fia páros.
OTTHON
Egy igazi klasszikus, még ha a mai hangos, soksávos belvárosi autópálya mellett nem is hat túl hívogatóan a citromsárga felirat. De egykor itt, a Rákóczi út 74–76 alatt működött a legendás Otthon Áruház, ahonnan lakások ezreit rendezték be a szocializmusban.
Túlélte a rendszerváltást és még az IKEA berobbanását is, végül 2002-ben húzta le a rolót. Az impozáns belső tere azóta is üresen áll, várva, hogy újra funkcióval töltsék meg.
Kézimunka
Bepillantva a Rákóczi útról az Akácfa utcába különös zöld ragyogásra lehetünk figyelmesek sötétedés után. Ezt a zöldes fluoreszkálást látva már el tudjuk képezni, hogyan is nézhettek ki fénykorukban az eddig látott hatalmas reklámok. Különleges felirat ez, és nemcsak azért mert még mindig világít az éjszakában, hanem mert bizony a bolt is ott működik még alatta, az 1924-es alapítása óta.
Csemege Élelmiszer
Szintén a Rákócziról kell belesnünk érte, de igazi klasszikus ez, a Dohány utca 46. szám alatti házon, régen százszámra találtunk hasonlókat. Ami nagyon izgalmassá teszi a kézíráshoz hasonló kialakítású feliratokat az az, hogy valóban egyediek voltak. Ha csak kicsit is, de elérte, mivel az s-betűt, vagy az m-et, esetleg az é-t máshogy kanyarította a tervező kéz, hiszen nem egy központi minta alapján dolgoztak.
Sztár üdítőital
A megdöntött kólásüveg, és mellette a Sztár felirat milyen menőn nézhetett ki fénykorában A Rákóczi út 23 tetején… Az italt 1969-ben dobták piacra Magyarországon, eredetileg három ízben gyártották, narancs, citrom, és az elmaradhatatlan kóla. A gyártója pedig, némi csavarral, a Szeszipari Országos Vállalat volt, ami a liszenszt a holland Naarden cégtől szerezte be, és az italt az Óbudai Szeszgyárában készítették belőle.
Erzsike presszó
Ha a Sztár feliratot elhagyja a tekintetünk, akkor egy pillanatra még érdemes az épület alsó szintjén megállapodni, itt ugyanis egy egészen különleges jövevényre bukkanunk. Közel 30-40 évvel a nagy neonkorszak után egy vendéglátóhely, talán tisztelegve a környék története előtt, az eredetiekre nagyon hasonlító, de teljesen új retró beütésű feliratot helyezett el, ami Bauer Sándor 1958-as fotója alapján lett újra álmodva.
Antikváriumi bagoly
A sétánkat ennél a klasszikusnál zárjuk, immár a Kiskörúton. Annyiban nem csalás, hogy a fénye, ha nagyon akarjuk, eljut az Astoriáig… És ha már odáig eljutottunk a nagy neonvadászat közepette, ezt igazán kár lenne kihagyni.
Mi lesz a neonreklámok sorsa?
Ahogy láttuk, a legtöbbjük nincs túl jó állapotban. Bár törekvések vannak itthon is a megmentésükre, ez rengeteg pénzt és szakértelmet igényel. Lelkes rajongók addig is megtesznek, amit tudnak, például a CSŐ neonmentő plakátjainak bevételéből felújítottak már több fényreklámot is. Vagy Kazinczy utcai Elektrotechnikai Múzeum udvarán is találunk pár emblematikus felújított és működő példány. Azonban hazai gyűjtés és múzeum híján sok magyar felirat is a varsói neonmúzeumban végzi (jobb esetben).