KULTÚRA

Megnéztük, mennyire nehéz évtizedeket túlélő magyar márkát indítani


Azért választottuk ezeket a termékeket, mert a megalapításukhoz képest alig észrevehetően vagy semmit sem változtak. Gyakorlatilag ugyanabban az élményben lehet részünk, mint egy Habsburg császárnak vagy egy másik rendszerben felnőtt tininek, aki először kóstol magyar üdítőt, miközben egy nagy T betűt villant a sportcipőjén.

Trapper farmer

A Trapper farmer története nem a trapper résszel, hanem a farmerrel kezdődött a 70-es években. Nádasi Sándor vezette az egyetlen boltot Budapesten, ahol farmert lehetett venni, és a kereslet az amerikai életérzésre hatalmas volt. Olyan nagy, hogy egy kis kapcsolati tőke és vállalkozószellem mellett, a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat és az EKISZ ruházati szövetkezet segítségével megszületett az első magyar darab. 1978-ban nyilvános pályázattal nevet is kapott a külföldi márkáknál olcsóbbra pozícionált farmernadrág: Trapper. Az eredeti amerikai életérzés vonzása végül lenyomta a magyar márkát és az csődbe is ment. Nádasi alig várta, hogy a rendszerváltás után lejárjon a termék jogdíja és újra életet lehelhessen az immáron kult- és nosztalgiaértékkel is bíró darabokba. 2005 óta abból csinál trendet, hogy nem követi azt: a nadrágok szigorúan egyenes és répa fazonban készülnek.  

Tisza Cipő

Tisza cipő üzlet

A márka bővített története már a 30-as években elindul, de mi számoljunk 1949-cel, amikortól Tisza Cipőgyár Nemzeti Vállalat néven fut. Előtte más tulajdonos volt és a háború még azt is kikényszerítette a cégtől, hogy a gumitalpat fatalpra cserélje – mi nem erre vagyunk kíváncsiak, hanem ahol az igazi Tisza megszületett. Eleinte kizárólag a hazai piacot szolgálták ki a Tisza folyó melletti martfűi gyárból. Ahhoz, hogy eljussunk a mindenki által rögtön felismerhető cipőhöz, még 30 évig kellett nézegetni a takarítónénis magasszárú és óvodásoknak szánt kis félcipőket, amik vászonból készültek, gumi talpuk volt és maximum korszerűek voltak, szépek nem. A hadsereg és a munkásőrség is szerette az egyszerűséget, nagy tételben rendeltek bakancsokat ebben az időben. Arra a Tisza cipőre, amiből legalább egy pár mindenkinek volt a lábán egészen 1971-ig kellett várni. Ekkor engedélyezték az új logót, ami rá is került az új sportcipőkre – azonnali volt a siker. Az emberek használták sportoláshoz, utcára, dolgozni, koncertre. A márka annyira menőnek számított abban az időben, hogy az éves termelésnek 10 millió pár fölé kellett kúsznia, évente. Ez ma már nyilván elképzelhetetlen.

Márka

A Márka az egyik legrégebbi magyar üdítőmárka, ami azért jött létre, mert a hanyatló nyugatról beáramló kólás italok túl népszerűek voltak, és ezt nem engedhettük meg magunknak. Szerettünk olyan világban élni, amiben mi is képesek vagyunk előállni valami hasonlóval. Így, egy reggel a Központi Élelmiszeripari Kutató Intézet (KÉKI) kapott egy ajánlott levelet (vagy megcsörrent a piros telefon), az akkori vezetés pedig behívatta sztárkutatóit Kállay Miklóst és Sárkány Pétert, akik 1973-ban előálltak az első, szőlőízű változattal. (Nagy kérdés, hogy miért pont a szőlő volt az első íz, amikor két évvel korábban lépett ugyanarra a piacra a mustsűrítményből készülő Traubisoda.) Egy évvel később jött ki az üdítő meggy ízű változata, amit mindenki ismert és szeretett, és ami talán a legtöbbünk kedvence a mai napig. A márka kezdettől fogva büszke volt arra, hogy magyar szabadalom alapján, hazai alapanyagokból készül, most ráadásul családi vállalkozás formájában működik.

Zwack Unicum

1790-ben hangzott el a klasszikus mondat II. József szájából, amivel egyben nevet is adott orvosa, Dr. Zwack gyógynövénylikőrjének: “Das ist ein Unicum!” (Ez egyedülálló!) A cégalapításra 1840-ig várni kell, az ital bejegyzésére pedig 1883-ig. A recept viszont az eredeti, szupertitkos, csak annyit lehet tudni róla, hogy csak természetes alapanyagokkal dolgoznak. 1899-től 1922-ig az üvegen látható kereszt még nem arany volt, hanem piros, vagyis vörös. A vöröskereszttől “bérelték” a keresztet az üvegre, ami később – a deal végével – aranyszínűre változott, piros keretben. Itt jött a nehezebb időszak. A világválságban izzógyártásra kényszerültek, hogy életben maradjon a márka, a világháborúban lebombázták a gyárat, aztán az újjáépítés után az államosítással elvesztették mindenüket. A nevet és a márkát életben tartandó Amerikában még vodkát is forgalmaztak Zwack néven, később Olaszországba vitték a likőr gyártását, míg végül 1988-ban sikerült újra hazahozni a receptúrát és stabilizálni a márkát.

Pöttyös 

Pöttyös gyár régen

Mit hallottunk a Pöttyösről? Első körben azt, hogy egy magyar márka. A jobban értesültek persze rögtön hozzáteszik, hogy eredetileg a Túró Rudi szovjet találmány. A cég márkatörténete ennek kevercsét kommunikálja: magyar szakemberek egy 1954-es szovjet tanulmányi úton kaptak ihletet, hogy a 60-as éveket hogyan tehetnék még édesebbé. Bár a termékfejlesztés művezetőjét Mandeville Rudolfnak hívták, a megfelelő név kiválasztásában és a csomagolás a Budapesti Műszaki Egyetem egyik oktatójának a segítségét kérték. Megvan: Túró Rudi és legyen a papírja piros pöttyös! Az újhullámos névválasztás olyan felháborodást keltett a társadalom és a lapkiadás konzervatív bugyraiban, hogy úgy döntöttek, nem fogják hirdetni az új terméket. Ezt viszont olyan hangosan tették közhírré, hogy ez a Túró Rudira irányította az ország figyelmét és gyakorlatilag azonnal sikeres lett. A nagyüzemi gyártás 1968-ban indult, egy 10000 literes tartályban készült a túró, 30 fő 3 műszakban szeletelte a túrókígyókat, kézzel és szemmértékkel. A kezdetben még csak 3 napos szavatossággal rendelkező terméket általában 1 nap alatt elkapkodták a polcokról.