Átrium: “10 embernek szerdán fel kellett mondanunk” – Podcast

Június 30-án jelent meg a hír, hogy bezár az Átrium. Az állami támogatás nagysága 0 forint, nincs remény arra, hogy a jövőben finanszírozható maradjon a közkedvelt művészszínház. A nézők megmozdultak. Gyűjtés indult, amely gondolkodásra késztette a színház apátiából feléledő, lelkes munkatársait. A Budapest Te+Én műsorvezetői – Veress Dóri és Gellért Gábor – Ugrai István művészeti intendánssal és Czibor Attila műszaki vezetővel beszélgettek.

Ugrai István a szomorú valósággal kezdte…

10 embernek szerdán fel kellett mondanunk. Olyan embereknek, akikre szükségünk van. A kulturális kormányzat ugyanis 2021 novemberében beadott többlettámogatási kérelmeinket nem bírálta el. Nem született döntés. Helyette a focista gyerekek cirkuszba járását, kolbásztöltő fesztivált támogattak. Az ugyanis nyilvános, hogy ki és mennyi pénzt kapott.

Állami támogatás nélkül nem lehet kultúrát csinálni. Akik erre „érdemesek”, azok kaptak pénzt. Nekünk nem mondta senki, hogy nem kapunk támogatást. Csak nem történt semmi, a levegőben lebegve maradtunk.

Podcast – hallgasd meg!

Mennyi pénz kell az Átrium finanszírozásához?

Mennyi kell mihez? 6-7 hónapig működtettük a színházat csak jegybevételekből. Ez lehetetlen. Kifizetetlen számláink vannak. Most, hogy segítséget kaptunk, úgy tűnik, ki tudjuk fizetni a fizetéseket. Ki tudjuk fizetni a számláink nagy részét. Ez csak annyit jelent, hogy nem halunk meg ma. Ez csak egy lélegzetvételre elég idő. De mindennap történik valami, nem adtuk fel.

Látni kell, hogy egy jól gazdálkodó színház a jegybevételekből az előadásait tudja eltartani. A kiszolgáló intézményt nem. Ez egy 30-as években épült Bauhaus épület. Irgalmatlan pénzt kéne rákölteni, hogy ne maradjon a kezünkben a kilincs.

Átrium: “10 embernek szerdán fel kellett mondanunk” – Podcast
Stóhl András és Hevér Gábor az Őrült nők ketrece című előadásban (Forrás: Átrium Színház)

Az Átrium egy magánszínház. Miért kell az államnak beszállnia a finanszírozásba?

Azt gondolom, hogy az állam feladata fenntartani a színházakat, amennyiben ilyen mértékű pénzt von el az emberek fizetéséből. Ez összefügg. Egy olyan országban, ahol 27 százalékos az áfa, ahol hatalmas pénzbe kerül minden egyes munkavállaló a cégeknek, ott az államnak kutya kötelessége a művelődés finanszírozása.

Ez a válaszom arra is, ha valaki azt kérdezi: „miért haraptok a titeket etető kézbe?” Azért, mert nem abba a kézbe harapunk, aki minket etet. Minket az adófizetők etetnek. Mi pedig szellemi táplálékkal fizetünk érte.

Mi a probléma a jelenlegi finanszírozási rendszerrel?

Az egész rendszer az „oszd meg és uralkodj” elvén van felépítve. Ha van egy ideológia, egy annak megfelelő vezéreszme egy programmal és ez működtetve van, az oké, tudod mihez tartani magad. Itt egyéni érdekek vannak, egyéni kultúrkörök, ebbe jött be még a nagycirkuszos ember is a fixa ideáival. Ezek kiadtak egy roncsolt összevissza képet, összevissza érkező pénzekkel. Sose gondoltam, hogy fogom még egyszer a Demeter Szilárdot dicsérni, de ott van a kultura.hu, amely teljesen olvasható, és nem erőszakolja a saját gondolatait senkire. De sajnos ez nem általános. Ismerek olyan színházi kollégát, aki belebetegszik abba, ahol dolgozik, amilyen körülmények között dolgozik. Mi nem fogunk belebetegedni a munkába.

Az „Őrült nők ketrece” körüli felháborodás kommentárja…

Nehogy már egy 60-as évekbeli francia bohózat legyen a forradalmi színház!

Mi az, amit most a színház munkatársai tenni tudnak?

Az egyenes kommunikáció mindennek a titka. Ami történik, nyomon lehet követni. A kollégák minden nap kiteszik, hogy mennyi pénz jött be aznap. Elmeséljük hol tartunk a gondolkodásban. Megpróbáljuk bevonni a nézőinket. Tényeket és gondolatokat közvetítünk.

Azok után, ami az elmúlt 6-7 napban történt, én már nem zárok ki semmit.