Kategória: Fókuszban

Koncentráció, erő és szépség – megnéztük a Not Standing újcirkusz előadását

Vantournhout előadásában azt a kérdést feszegeti, hogy mire képes az emberi test, hogyan tudja legyőzni saját határait, korlátait, illetve a fizika törvényeit és a gravitációt.

Péntektől vasárnapig látható a belga NOT STANDING cirkuszi társulat Screws című előadása a margitszigeti Kristály Színtérben. A Trafó produkcióját Alexander Vantournhout “cirkográfus” hívta életre, aki darabjaiban a kortárs tánc, az újcirkusz és a mozgáskutatás világát elegyíti. Ott voltunk az első, pénteki előadáson, és szerintünk ne hagyd ki te sem.

Sugár Zsófia írása.

A darab címét Nils Frahm berlini zenész azonos című lemeze inspirálta, amit úgy játszott fel zongorán, hogy az egyik ujja el volt törve. Az utalás nem véletlen: Vantournhout előadásában azt a kérdést feszegeti, hogy mire képes az emberi test, hogyan tudja legyőzni saját határait, korlátait, illetve a fizika törvényeit és a gravitációt.

Koncentráció, erő és szépség – megnéztük a Not Standing újcirkusz előadását
Fotó: Bart Grietens

A válasz a tudatosságban keresendő és a magas fokú koncentrációban. A mozdulatok nem a véletlenszerű határfeszegetésről szólnak, épp ellenkezőleg: szigorúan és részletesen kidolgozott koreográfiát követnek, másképp kivitelezhetetlen lenne a produkció. Az előadók ugyanis teljesen egymásra vannak utalva, úgy alakítják mozdulataikat, testhelyzetüket, olyan módon támaszkodnak egymásra, hogy mindvégig megtartják az egyensúly érzékeny állapotát. Egymásba csavarodva, egymás karjait, lábait megragadva billegnek, dőlnek. Folyamatos mozgásban, lendületben vannak, egy-egy pillanatra stabilan megtartják egymást, hogy a következő másodpercben újabb alakzatot hozzanak létre. Néha soklábú furcsa lényekre, máskor kinyíló virágra hasonlítanak a létrejövő formák.  

A darab műfaja behatárolhatatlan. 5 helyszínen, 5 előadó mutat be 5 jelenetet. Ahogy egyik tértől a másikig sétálunk, a vásári mutatványosok juthatnak eszünkbe. A mozdulatokat figyelve gondolhatunk a cirkuszi artistákra vagy az olimpiai atlétákra, de a kortárs tánc vagy a klasszikus balett hatásai is megjelennek. A lassabb, mély koncentrációt igénylő mozdulatok a keleti meditatív tevékenységekre emlékeztetnek. A bowling-golyóval szólót “táncoló” előadó jelenete az ókori görögöket, Müron diszkoszvetőt ábrázoló szobrát idézi. A darab tehát sokrétű. Az emberi test ősi, nyers ereje, a puszta fizikai törvények találkoznak valamilyen spirituális, nem evilági állapottal. 

Miközben nézőként figyeljük a lehetetlennek tűnő mozdulatokat, ráébredünk, hogy mégis van a jelenetek mögött valami hétköznapi. Eszünkbe juthatnak az olyan gyerekkori (vagy felnőttkori) játékok, amikor az egyensúly megtartásával kísérleteztünk. Nem kell hozzá sem artistának, sem táncosnak lennünk, hogy billegjünk a széken ülve, keresve az egyensúly kényes pontját, míg végül ráfázunk, és hátraesünk. A sótörő játékra is gondolhatunk az előadás egyes pillanataiban, amikor egymás hátára dőlve, összekarolva addig dőlünk előre, illetve hátra, míg a másikat könnyedén felemeljük.

Az előadásnak nem is célja, hogy valamilyen elérhetetlen, magasztos művészeti dimenzióba emelkedjen. A táncosok ugyanis (az egyik jelenet kivételével) színes sportruházatban vannak, nem játszanak szerepeket, nincsen elválasztó vonal a nézők és az előadók között. Közel ülünk hozzájuk és akár közelebb is mehetünk, ők pedig egy-egy mozdulat közben ránk néznek, bevonnak minket. 

Az öt jelenetből kettőt kísér zene, a másik három kísérete a margitszigeti madarak csicsergése és a távolból morajló zajok. És mindeközben halljuk ahogy a táncosok teste összecsattan, ahogy a lendülettől suhan a karjuk a levegőben, ahogy az erő kifejtésétől fujtatnak vagy a rájuk aggatott eszközök belecsapódnak a földbe. Erőteljes hangok, mégsem zavaróak, sőt részei az előadásnak. Bár irgalmatlan fizikai erőt fejtenek ki, látjuk ahogy feszülnek az izmaik, az arcuk mégsem torzul el, semmi heroikus vagy teátrális megnyilvánulásuk nincsen. Végtelen koncentráció árad a tekintetükből, és egyfajta nyugalom és öröm. Bármikor találkozik egymással a tekintetük vagy sikerül kitartani egy nehezebb helyzetet, egymásra mosolyognak. 

Koncentráció, erő és szépség – megnéztük a Not Standing újcirkusz előadását
Fotó: Bart Grietens

Egyes alakzatok képei a jégtáncra vagy a klasszikus balettre emlékeztetnek, ahol finomsággal és szépséggel „titkolják el”, hogy valójában milyen pokoli nehezek a mozdulatok. Bár a Not Standing társulat darabjában sok a rejtély, mégsem „titkolnak el” előlünk semmit, és pont ez adja az előadás szépségét.

Gyere el a margitszigeti Kristály Színtérbe és nézd meg a Screws című előadást, szombaton és vasárnap 17 és 19 órától. 

Kapcsolódó tartalmak