Óriástömb a város közepén – a Városháza évszázados kérdései, amiknek megoldásához a Városháza Parkra is szükség van

Elindult a Városháza Park tervezésére kiírt tervpályázat, kevesebb, mint fél év múlva tudni fogjuk, milyen tervek alapján lesz park a parkolóból. Ehhez kapcsolódóan sorozatot indítottunk a Városházáról, először röviden bemutatva a teljes történetét, majd egy galériában végigvezetve az elmúlt évszázadot. Ezúttal annak járunk utána, hogy mikor és miért kezdték el újraálmodni a belváros legnagyobb tömbjét.

Három budapesti laktanya

A 19. század végén született döntés arról, hogy a hadügy új épületekért cserébe kiürít három fontos, régi laktanyát. A város fejlődésének és az 1848/49-es szabadságharcot leverő Ferenc József jókirályosításának is fontos pillanata volt ez. Nem néztek többet ágyúk a városra a Citadellából, nem állomásoztak hadtestek a Belváros közepén és a Lipótvárosban. Nagy szükség volt a változásra, hiszen a budapestiek -érthető okokból- nem lelkesedtek a laktanyákért.

A három átadott épületnek mind máshogy alakult a sorsa. A Fővárosi Közmunkák Tanácsához került Újépületet pár éven belül lebontották, helyén jött létre a Szabadság tér és az azt körülvevő épületsor. A Citadellába szimbolikusan belebontott a Közmunkatanács („elvették erőd jellegét”), de meghagyta az épületet. Állt üresen, volt benne szálloda és étterem is, de igazi, tartós funkcióját nem találta meg – reméljük az éppen zajló felújítás fog ezen végre segíteni.

A harmadik épületet, a volt Károly-kaszárnyát az állam eladta a Fővárosnak, és egy kisebb átalakítás után ide költözött Budapest vezetése.

Kaszárnyából Városháza

Az kaszárnyából (sőt: Invalidus-házból) lett Városházával sok gond volt. Homlokzata egy mellékutcára nézett, a forgalmas, sokkal inkább főutca funkciójú Károly körút felé a hátát mutatatta. Az épület belsejének elosztása nem volt ideális a városházi működéshez, és az egyre növekvő városi adminisztráció hamar ki is nőtte. Már 1918-ban plusz pavilonépületeket kellett felhúzni, hogy elférjenek az irodák.

Ilyen előzményekkel több, mint érthető, hogy a Városháza bővítése, átépítése, sőt áthelyezése is többször felmerült az elmúlt 120 évben. Ezek a tervek viszont rendre kudarcot vallottak. A történelmi okok (például: világháború, válság) mellett ennek oka, hogy a tervezők túl sokat akartak markolni, a valós problémákra olyan nagyívű (és olyan sokba kerülő) válaszokat akartak adni, amelyek reálisan nem voltak megvalósíthatóak az adott környezetben.

Mai szemmel nézve azért is érdekes korszakról korszakra végignézni a különböző terveket, mert össze tudjuk hasonlítani, hogy a Városháza park mostani tervpályázata és a Városháza egyéb fejlesztési tervei (például a Budapest Galéria elhelyezéséről szóló pályázat) hogyan próbál emberléptékűbb, reálisabb választ adni nagyrészt ugyanazokra a problémákra, amiket már száz éve is felvetettek, de megoldásuk rendre elmarad.

Ha figyelmesen nézzük a terveket, jól látszik, hogy mindegyiket az a szándék vezeti leginkább, hogy megfordítsa az óriási tömböt, látványos térszerkezetet hozzon létre a Károly körút és a Deák tér felől nézve. Hogy pontosan mit jelent ez a megfordítás, hogyan képzelték el a modern Városházát a különböző korszakban? Most ezt a kérdést járjuk körül, elsőként azt bemutatva, milyennek látták a Városháza kérdését egy évszázaddal ezelőtt.

Óriástömb a város közepén – a Városháza évszázados kérdései, amiknek megoldásához a Városháza Parkra is szükség van
A Városháza tömb a Károly körút felől 1931-ben (Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei)

Átugrani, vagy megkerülni?

A Városháza tömbjével az is probléma volt, hogy a sűrű belvárosban a hatalmas, átjárhatatlan tömb komoly akadályt képez. Amikor az 1920-as évek végén elindult a gondolkodás egy új, a Károly körúttól induló széles út (a soha meg nem épült Erzsébet sugárút) építéséről, előkerült a Városháza tömb kérdése is.

Az egyetlen középület talán, mely odavaló a város szivébe. De akkor ne legyen terjengős és adja meg a lehetőséget annak, hogy a város forgalma keresztül-kasul járja. A városháza mai helyén: terjengős nagyon, de helye már azáltal is indokolt, mert régi része, mint műemlék, okvetlenül fenntartandó.” – Írja Ligeti Pál 1928-ban.

Ligeti a gordiuszi csomót, pontosabban a Városháza épületét azzal vágja át, hogy átjárásokat bont bele az épületbe, megnyitva ezzel a szomszédos utcák felé.

Óriástömb a város közepén – a Városháza évszázados kérdései, amiknek megoldásához a Városháza Parkra is szükség van
Ligeti Pál 1928-as átépítési tervében X jelöli az elbontandó részeket.

Ez, mármint a kisebb bontásokkal járó elképzelés visszafogott, kisléptékű tervnek tűnik mindenhez képest, amit ekkortájt szerettek volna csinálni a Városházával. Forgó Pált például teljesen magával ragadják a friss nyugat-európai élményei és az amerikai felhőkarcoló építési hullám:

„A budapesti központi városháza sorsa másképen el sem képzelhető, mint magas ház építésével. (…) Egy út van: a mai egész épületrengeteget lebontani, helyébe bő uccákkal körülvett kertet épiteni, melynek közepén a városháza-felhőkarcoló áll. Gyorsliftek, mozgó-lépcsők, páternoszterek rendszere 1-2 perc alatt szállít a földszintről a 20 emeleten lévő ügyosztályba; helyi telefon, gyors irat-lift, cső-pósta egyszerűsíti, gyorsítja, könnyíti, olcsóbbitja, egyszóval racionalizálja a mai egész lassú, költséges rendszert”.

Parkot, kertet, levegőt Budapest zsúfolt belső kerületeibe! (…) Légmozgás, nap, szabad levegő vonuljon be a Belváros szűk uccái közé. Alkudozó félmegoldásoknak épp itt nincs egyáltalán helye. Igen, legyen a városháza a város súly-pontja, szive, legyen akár monumentális!”

Látjuk, ahogy a többi, a korban felmerülő tervől, úgy ebből a tervől se lett semmi, de érdemes összegezni, milyen problémák fogalmazódtak meg már 80-100 évvel ezelőtt.

  • A Városháza tömbje nem átjárható és bejárható a budapestiek számára.
  • Kevés a levegő, a fény és a zöldfelület a belvárosban.
  • Az épület a hátát mutatja a város egyik kiemelt útjának.
  • Nincs egy ikonikus városházája Budapestnek.
  • A Városháza épülete mindeközben értékes műemlék, amit meg kell óvni.

Körülbelül ezzel a listával fordulunk rá az 1930-as évekre, amikor tucatnyi különböző, igen merész terv született a Városháza teljes átépítésére, nagyrészt ezekre a problémákra keresve a választ. – Ezeket a terveket és a róluk szóló vitákat mutatjuk be hamarosan a következő részben.

Óriástömb a város közepén – a Városháza évszázados kérdései, amiknek megoldásához a Városháza Parkra is szükség van
A legnehezebb kérdés: hogyan lehet kinyitni a Károly körút felé a Városháza tömbjét? Itt az 1970-es állapotot látjuk, ezen a területen fog létrejönni az új Városháza Park (Fotó: Fortepan/Fortepan)

Szöveg: Kovács Tamás