Kovács András Péter: Olyan tücsök vagyok, aki hangya… – podcast

„Érdekes, hogy most, a pandémia alatt lett olyan Budapest, amilyennek szeretem.”

Az Budapest Te+Én év végi utolsó adásában Kovács András Péter, humorista volt Veress Dóra és Gellért Gábor vendége. Csak azt kellett kitalálnunk, hogy 2020-ban mi a nyavalyán tudnánk röhögni.

A mai kor humoráról KAP-nak is megvan a véleménye:

Mi humoristák borotvaélen táncolunk, mert amit mi viccnek szánunk, azt mások provokációnak vélhetik. Én már nagyon odafigyelek minden szavamra, mert nem akarok feszültséget gerjeszteni. Érzem a kimondott szavaim felelősségét.

KAP véleménye a pandémiáról, a jelenlegi helyzetről:

Az én generációm eddig megúszta a történelmet. Nem voltak háborúk, kataklizmák, éhezés. Azok a filozófusok, akik a történelem végéről írtak a huszadik században, előrejelezték, hogy súlyos következmények jöhetnek. Ebből most kapunk némi ízelítőt.

A pandémia kapcsán annyit mondhatok, hogy nagy csalódás, hogy nem kellett csalódtam az emberi természetben. A tavaszi összetartás után nyárra újra darabokra repedt az ország. Nem látom magam előtt, ahogy újra együtt menetelve megyünk a célok felé. A következő problémák az oltással jönnek.

Nem vagyok túl derűlátó. Az emberek egyik fele be akarja majd oltatni magát, a másik fele meg nem. Nem hiszem, hogy könnyen elérjük a nyájimmunitást.

Podcast:

Fotó: Dumaszínház

Te beoltatod magad?

Kollektivista vagyok, hiszek a közösségben. Hiszek a közösségért meghozott áldozatokban. Azzal, hogy beoltatom magam, vállalok némi személyes kockázatot. Tehát igen.

Az orosz vakcináról szóló első hírek – nem lehet mellé alkoholt fogyasztani – adtak nektek humoristáknak muníciót:

Persze. Például ezt ismeritek? Miért két oltással adják be az orosz vakcinát? Az elsővel adják be a nyomkövetőt, a másodikkal az aksit.

Budapestről is kérdeztük KAP-ot:

Budapestről nekem először is Budafok jut eszembe, szűkebb pátriám. A II. világháború előtt csatolták Budapesthez. Aztán rátelepedett az azbesztgyár, az élesztőgyár, a Hungarovin, a falemezgyár, a munkások. Megjöttek a helyi presszók. A kis sváb házak mellé bejött a kísérleti lakótelep, amely azért volt kísérleti, mert ez volt az első Budapesten. Gondolhatjátok, hogy milyen állapotban van. Aztán jött a kertvárosi részt kereső módosabb réteg. Megjött az RTL székház. Évtizedenként változó kerület, olyan mint egy nagyon jól sikerült kóbor kutya, mindenféle fajták legjobb génjeivel.

Érdekes, hogy most, a pandémia alatt lett olyan Budapest, amilyennek szeretem. El lehet férni és nyugis minden, de mégis nagyvárosi. Én a nagyvárosban is a lokalitást szeretem. És arról is van véleményem, hogy mit tehetünk most, ebben a nehéz helyzetben. Most, hogy szűkült a mozgás- és életterünk, annak kell segítenünk, ami a környezetünkben van. Az a pár utca, ahol élünk, az a mi falunk. Azokat az embereket ismerjük arcról. A környékbeli étteremből kéne ételt rendelni, a közeli kávézóból kellene reggeli kávét vásárolni.

További kérdések, amelyekre választ kapunk:

  • Mennyire hozta nehéz helyzetbe KAP-ot a pandémia?
  • (Választ kapunk arra, mit jelent az, hogy olyan tücsök vagyok, aki hangya)
  • Mit tudnak tenni a humoristák ilyen lehetetlen időszakban?
  • Érdemes-e youtube csatornát építeni?
  • Lehet-e nevettetni maszkban, egymástól három szék távolságra ülve?
  • Milyen jövője van a stand-up-nak?