Az igazi értékekért nem kell feltétlenül messzire utaznunk

Régi-új igazgatókkal indul a 2021-es év a Katona József Színházban és a Radnóti Miklós Színházban.

Máté Gáborral és Kováts Adéllal múltról, jelenről és jövőről beszélgettünk. Szóba került az is, lesznek-e online színházi előadások a Covid-19 legyőzése után.

L.Horváth Katalin írása.

Máté Gábor a harmadik ciklusát kezdi meg a Katona József Színház élén. Az eddigi ötéves terveit csak részben sikerült megvalósítania. „Abban, hogy elérjem, amit ideálisnak gondoltam, és amit mindannyian ideálisnak gondolnánk, objektív körülmények is akadályoztak. A szerződtetésekhez, a művészeink kellő megbecsüléséhez, megtartásához nem állt elegendő pénz a rendelkezésemre. Annyi sem, amennyi a belső társulati élethez feltétlenül szükséges, nevezetesen, hogy a színészek meg tudjanak élni a fizetésükből. Ugyanakkor meglehetősen újszerű lett a Katona József Színház. , Bár a látogatottságot tekintve soha nem panaszkodhattunk, sikerült a nézőszámot még följebb emelni” – mondja.

Máté Gábor (Fotó: Süveg Áron)

Ahogyan a többi színház igazgatóját, úgy Máté Gábort is az foglalkoztatja most leginkább, hogy mikor mivel nyithatnak újra, és addig hogyan mutassák meg magukat a közönségnek: „Valamelyest együtt kell mozdulnunk a többi színházzal. A mostani évad tervezésébe is nagyon erősen belejátszott más társulatok – mondjuk úgy – kincstári optimizmusa. Nem tehettük meg, hogy ha ők tíz bemutatót terveznek, mi azt mondjuk, csak kettőt akarunk, mert így is sok színház szeretne a színészeinkkel dolgozni, és ha nálunk nem játszhatnak, elfogadják a máshonnan kapott ajánlatokat. Létre kellett hoznunk egy gazdag műsorkínálatot, de egy idő múlva úgy láttam, annak is örülni kell, ha eljutunk az első két bemutatóig. Így is történt. Jegelünk két produkciót, amit már nem tudtunk elvinni a bemutatókig, és abból is csak nyolc-kilenc előadást tarthattunk, ami eljutott a premierig. Hihetetlen szerencsénk volt, hogy ennyi még belefért. Mindenképpen kárvallottjai vagyunk a pandémiának, mert nem az fog történni, hogy amikor a vakcinával beoltatik a fél, aztán lassan az egész ország, mi ott folytathatjuk, ahol abbahagytuk. Ahhoz, hogy a bizalom helyreálljon, és több százan együtt merjenek lenni zárt térben, idő kell. Hogy mennyi, azt senki nem tudja megjósolni, mi sem vagyunk okosabbak másoknál. Próbálunk óvatosak lenni, nem fantomtervet készíteni, mert sem a nézőinket, sem magunkat nem szeretnénk becsapni.”

Lehúzott rács a Katona bejáratában. (Fotó: Fidelio)

A társulatok, a különböző előadói formációk a produkciók streamelésével igyekeznek kárpótolni a közönséget, és persze önmagukat is, hiszen a járvány lételemüktől, az élő szerepléstől fosztja meg őket. A színházi közvetítéseket kifejezetten nagy örömmel fogadták a nézők, és az alkotók is egyre inkább úgy gondolják, hogy a stream mint új műfaj minden bizonnyal megmarad a járvány után is. „Meggyőződésem, hogy lehetőséget kell adni azoknak, akiknek a pénztárcájuk, ne adj’ isten az egészségi állapotuk, az életkörülményeik nem teszik lehetővé, hogy eljussanak a színházba, de azért tudni kell, hogy a streamelés nem olcsó mulatság. Könnyű azt mondani, hogy lesz, csináljuk, de ehhez olyan bevételek, látogatottsági számok kellenének, amikkel – felteszem – a New York-i Metropolitan rendelkezik. Persze jelen pillanatban szükség van rá, sokat segít a színházaknak, a színészek lelki állapotán is javít és azokén is, akik előadásokat akarnak nézni” – fogalmaz a direktor.

A Katona művészbejárója (Fotó: Adrián Zoltán)

A Katona közönsége nagyon jól körvonalazható, a társulat és a nézők közösséget alkotnak. „Az a fajta munka, amit a színházban folytatunk, ha szabad ezt mondanom: példamutató. Érzékelhető, hogy a társulat ereje kigyűrűzik, a nézők is szívesen tekintik magukénak ezt a színházat. Sok pártolónk, mecénásunk van, akik az utóbbi időben úgy érezhették, hogy közelebb kerültek hozzánk, családiasabbá vált a kapcsolat a nézőink és a művészeink között. Jogos igényük, hogy szeretnének minél többet tudni rólunk, és bár most nem játszhatunk, próbálunk tenni ezért, hogy legalább a légkör megmaradjon” – említi Máté Gábor.

A „békeidőbeli” budapesti pezsgésben nem csupán három játszóhellyel (a Petőfi Sándor utcai nagy színházterem és a Sufni, valamint a Ferenciek terén található Kamra) vesznek részt, hanem vendéglátóhelyükkel is.  „Attól, hogy sikerült kinyitnunk az előcsarnokban a Kantint, közvetlenül is megjelentünk a főváros napi életében. Olyan közösségi teret hoztunk létre, amelyben az előadásoktól függetlenül is szívesen találkoznak az emberek. Persze éppen semmi nem történik ott, zárva van. Pont fejleszteni szerettük volna, most tudtuk volna igazán elkapni a lényegét, de sajnos a pandémia miatt ez is megakadt, és biztos, hogy közel a nulláról kell majd újrakezdenünk” – állapítja meg Máté Gábor.

Mint mondja, még nem tört ki a Covid-19-járvány, amikor már volt valami rossz előérzete: „Azt éreztem, hogy nem normális, ahova az emberiség eljutott, és nem tudni, hogyan, de ez egyszer csak vissza fog ütni. Nem véletlenül kaptunk figyelmeztetést, csak valahogy túlméretezett a büntetés, nem gondoltam volna, hogy a színház szinte az elsők között esik áldozatául. A globalizmus megállíthatatlanul feltört, mint a gejzír. Kicsiben nyilván mindenki tehet ellene azzal, ha befelé fordul, nem kapzsi, nem mindent akaró. Ahogy Molnár Ferenc mondta: nem kell a legjobbat akarni, elég a jó is. Érdemes alaposabban körülnézni, és jobban megbecsülni azokat az értékeket, amik a közvetlen környezetünkben vannak. Nem kell azt gondolni, hogy az igazi értékekért feltétlenül messzire kell utaznunk. Leginkább azoknak kellene önmérsékletet tanúsítaniuk és kicsit máshogy gondolkodniuk, akik előidézték ezt a nagyravágyást, és akiknek érdekükben áll fenntartani.”

Kováts Adél (Fotó: Falus Kriszta)

Kováts Adél 2016-ban vette át a Radnóti Miklós Színház vezetését, és 2021-ben kezdi meg második ciklusát. A célja egy markánsabb hangvétel meghonosítása, új arculat kialakítása volt, amit sikerrel teljesített. Alig fél éve volt igazgató, amikor kiderült, hogy a Paulay utca 52-ben tervezett hatalmas építkezés miatt évekig nem tudnak majd teljes színpaddal működni.

„A színpadunkkal szomszédos ház újabb és újabb tulajdonosváltásainál Bálint András feje fölött is lebegett Damoklész kardja, de én kaptam meg vastagon a nehézségeket: hogy éveken át szűkített színpadon játszunk, díszletbehordó folyosó nélkül; hogy a nagy díszletes előadásainkkal vendégszerepelünk – volt olyan évad, amikor hét helyen játszottunk a városban. Talán egy év múlva befejezik az építkezést, és visszakapjuk a színpadunk mélységét. Vezetőként kihívás volt elérni a megfelelő műszaki feltételeket, és azt, hogy számunkra előnyös bérleti szerződést kössünk az új tulajdonossal. Szerencsére pár évtizedig nyugalmi viszony lehet. Büszke vagyok rá, hogy ebből a kényszerűségből megerősödve jöttünk ki, és a mobilitásban nem szétcsúszott, hanem összetartóbb lett a társulat. A helyzet legnagyobb pozitívuma, hogy született egy állandó, alternatív játszóhelyünk: a Radnóti Tesla Labor” – mondja Kováts Adél.

Radnóti Tesla Labor (Fotó: Fidelio)

A Tesla Labort, amely helyet adott számos független előadásnak és társulatnak is, azonnal a szívébe zárta a budapesti közönség. A felújításnak és befektetésnek köszönhetően a korszerűen felszerelt stúdiószínház a kreativitás, az új utak keresésének egyik legizgalmasabb színhelye lett. A Fidelio Kult50 programja a legjobb ügyek közé választotta a projektet idén.

Kováts Adél pályázatában így határozta meg a színház közönségrétegét: kíváncsi állampolgár, aki kötelezettséget és felelősséget vállal önmagáért és a társadalomért. „2016 óta a repertoár kialakításával, a több helyszínes jelenléttel létszámban és generációban is szélesebb közönségréteget értünk el, jelentős fiatalítás történt, és a színházra szoktató ifjúsági programjainkon keresztül is sok száz diák kötődik hozzánk. Azt gondolom, trendi lett színházba járni a fiatalok körében, akiknek a kiváló minőségű online előadások talán még kedveznek is.”

A Radnóti bejárata (Fotó: Domolky Dániel)

Most a digitális jelenlét az egyetlen módja a kapcsolattartásnak, és nem utolsósorban ez a színházak egyetlen bevételi forrása. Kováts Adél nyáron úgy döntött, hogy a kényszerszülte megoldásból próbálják kihozni a legtöbbet, ezért a szeptemberi bemutatójukat már a premier időszakában online közvetítették. „A stream komoly költségekkel jár, a járvány erősödésével pedig még nehezebbé vált egy felvétel készítése, pláne az élő stream – folytatja. – Így elővettünk régi előadás-felvételeket, amelyek minőségében alkalmasak a streamelésre és a jogaival is rendelkezünk. A járványra való tekintettel az RTL egy évre visszaadta nekünk a tizenöt éve, Valló Péter által rendezett Castel Felice jogait. Térey János Asztalizenéjét is közvetítjük, ami tíz évvel ezelőtti sikerünk volt Bagossy László rendezésében. A decemberi online programunkban szerepelt két repertoárelőadásunk, a Szőcs Artur rendezte Csapodárok, amelynek bemutatója tavalyról csúszott át őszre, és a MOLIÈRE – the passion, amit beválogattak az idén elmaradt POSzT-ra. És van egy gyöngyszemünk, a színArany, amit az Arany János-évfordulóra készítettünk. Ezek hat kamerával felvett, kiváló minőségű felvételek. Azt hiszem, az online közvetítés formája a későbbiekben is velünk marad. A kényszeren túl ez egyfajta akadálymentesítési szerepet is betölt, mert így eljutnak az előadásaink Budapesten és a határon túlra, illetve azokhoz, akik megváltozott képességgel és egészségi körülmények között élnek. Ebben a helyzetben ez pozitív hozadék. Biztos vagyok abban, hogy ez az igény később sem szűnik meg, csak a mértéke lesz majd a kérdés. Februárban már közönség előtt szeretnénk bemutatni a Don Carlost, aminek novemberben lett volna a premierje, és jó lenne, ha a másik három tervezett előadásunkat – Egy csepp méz, Bálint András Szerb Antal-estje, Vad nyomozók – is be tudnánk mutatni még az idei évadban” – teszi hozzá a Radnóti Színház igazgatója.

A negyedik éve kiadott Radnóti Magazin célja az egész évadon átívelő kapcsolattartás a közönséggel. Olvasói információkat, vizuális lenyomatot kapnak a színház szellemiségéről, a születendő bemutatókról. Ez az egyedülálló kiadvány 2018-ban elnyerte a reklámszakma rangos díját. „Most online jelenik meg, a digitális forma interaktív is. Ezzel a fejlesztéssel fenntartható, környezetbarát és korszerű megoldást valósítottunk meg” – jegyzi meg Kováts Adél.

A színi direktorok és a társulatok életében az első öt év a megalapozásé, az újabb ciklus pedig már a kiteljesedés felé mutat. „Az elkövetkezendő öt évnek arról is kell szólnia, hogy erősödjön az alkotócsapatok jelenléte. A díszlettervezők, jelmeztervezők, dramaturgok, rendezők között ott vannak a legfiatalabb generáció tagjai is. Továbbra is fontos, hogy bármilyen darabot is választunk, az kortárs hangon szólaljon meg az előadásainkban. Szeretnék előremozdulni abban is, hogy több nő alkosson a Radnótiban. Ezt az első öt évemben nem tudtuk kellő mértékben teljesíteni, de nem is lehet mindent megvalósítani ennyi idő alatt. Már csak ezért is örülök, hogy folytathatom a megkezdett munkát” – fogalmaz Kováts Adél.

Az írás a Fidelio és az ÉnBudapestem közötti együttműködés részeként jelent meg.