Egy sokszor átnevezett utca, ami még vándorolt is

Százhuszonkét év, kilenc és fél név az újlipótvárosi Tátra utcák(!) történetében.

Vannak azok az apró, régi városi történetek, amikkel ha elkezd foglalkozni az ember, az első pillanatban tudja, hogy se túl nagy várostörténeti jelentőségük nincs, se személyes emléket nem jelentenek már senkinek, és ezért -érthető módon- alig érdekelnek valakit. De éppen ez a bájuk. A Tátra utca (Tátra utcák) vándorlása, névváltozása pont ilyen történet.

Kovács Tamás írása

A mai Újlipótváros jobbára gyárakból, nyomornegyedekből álló külváros volt a századforduló előtt, ami megkapta maga mellé a Nagykörutat, és nagyrészt ezzel összefüggéseben, ha nem is egyik pillanatról a másikra, de a város beépülésének fontos helyszíne lett. A Tátra utca története valahol itt indul, pontosabban ott, hogy 1896-ban átadták a Vígszínházat.

A színház épületét ekkor a Lipót (ma: Szent István) körút a Pannónia utca határolta, és létrejött két apró, névtelen utca: a mai Vígszínház és a Ditrói Mór utca. Előbbi sorsa hamar rendeződött, megkapta a logikus Vígszínház utca nevet. A másik, még rövidebb utca lakói pedig (akik nem voltak sokan, mert erre a rövid utcára csak egy ház kapuja nyílik) jobb híján szintén Vígszínház utcai polgároknak tekintették magukat. Már amíg lehetett.

Ditrói Mór (nem az utca, az ember) Vígszínházi irodájában még szinte meg se száradt a festék, amikor bizonyos B.V. az alábbi levelet írta a Pesti Hírlap szerkesztőségének:

A sokszor keresztezett utca.
Igen tisztelt szerkesztő úr! A Vígszínháztól jobbra eső kis utcába tulajdonképp csak egyetlen egy háznak nyílik a kapuja. Két év előtt ebben a házban — amely akkoriban Vígszinház-utca 2. szám alatt volt — lakást vettem és persze rögtön névjegyet nyomattam az új címmel. De nem igen vehettem hasznát e vizitkártyáknak, mert csakhamar leszedték az említett jelzésű táblát és megtették a szomszéd utcát Vígszinház-utcának, amelyben a mi házunknak csak az oldalfrontja van. Erre aztán rászegeztek egy Vigszinház-utca 3. számú táblát, a mi utcánk pedig, amelybe a kapu nyílik, névtelen maradt.

Időközben házunkban könyvnyomdász telepedett le, kinél az összes lakók Vigszinház-utca 3. szám jelű névjegyet készíttettek, mert hát valamelyes lakáscímmel csak kell hogy bírjon az ember. Tavaly végre a mi saját utcánkat is elkeresztelték és pedig: Tátra-utcának. Könyv- nyomdász szomszédunk megint megcsinálta a gseft- jét. Ma pedig újra végiglátogatta Gutenberg fia a lakókat és fölvette a megrendeléseket, mert szerencsétlen utcánk reggelre uj nevet kapott a »Báró- Atzél-utca« nevet.

Így pártolja a fővárosi tanács a hazai könyvnyomdászi ipart. Egyébként meglehet, hogy még nincs vége a keresztelőnek, talán eszébe jut az egyik városatyának, hogy tulajdonkép Báró Atzél Béla-utca volna a helyes elnevezés, később meg, hogy még helyesebb volna a Báró Atzél Béla utcája.

Budapest, 1901. febr. 21.

Teljes tisztelettel B. V.

Vígszínház az átadás után nem sokkal. Jobbra hátul az ominózus 3-as szűmú ház. (Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.08.108)

A panaszolt hirtelen névváltás mögött az áll, hogy a városszerte ismert nemes halála után gyorsan adni akartak neki egy utcát. B.V.-nek pedig igaza is lett, meg nem is: a Br. Atzél (Aczél) utca név sokáig kitartott, csak a második világháborúban esett el, de utána jött még pár névváltás. (Az viszont nem valószínű, hogy ezzel a könyvnyomdászok támogatása volt a cél.)

Szent István körút – Ditrói Mór utca sarok, Tanács mozi. (Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU_BFL_XV_19_c_11)

Arról, hogy mennyire beépítetlen volt még ekkor Újlipótváros, részletes képet ad egy (egyébként a gabonatőzsdéről szóló) cikk bevezetője:

„Nem hiába volt a mi utcánk még néhány év előtt Tátra-utca (csak később, báró Atzél elhalálozásával keresztelték e rokonszenves mágnás nevére.) A klíma mifelénk — pláne a harmadik emeleten — eszményi, mindig déli szél van délben, azonfelül meg pompás perspektívánk nyílik a budai hegyekre.”

A lényeg, hogy a Tátra név felszabadult, de a város nem sokáig (talán fél-egy évig) maradt ilyen nevű utca nélkül: egy addig névtelen, a valóságban csak nagyon rövid szakaszon létező utca megkapta a Tátra nevet. Ez már végre a mai Tátra utca.

1895-ben járunk. Névtelen, alig fél saroknyi hosszan létező utcák, Vígszínház még sehol, átlósan futó Pannónia utca.A Vígszínház és környező utcái leendő helyét a piros, a mai Tátra utcát a kék pötty jelöli. (forrás: mapire.eu)

Ha a történet nehezen követhetőnek tűnik, érthető. Meg voltak kavarodva a korban is: sok jegyzékben, hirdetésben MÉG Tátra volt a régi Tátra, amikor MÁR ezt a nevet viselte az új Tátra is, a lakók címét pedig hosszan nem írták át… Egy térképen pedig feltűnt közben a Hertelendy utca név is, ami sehol máshol nem szerepelt se utána, se előtte.

1903., a rejtélyes Hertelendy utca. (Forrás: mapire.eu)

Ami ezután jön, kiszámítható, fordulatok nélküli történet ehhez képest: A Tátrából 1945-ben Sallai Imre lett, majd 1992-ben visszakapta eredeti nevét.

Most itt tartunk.

Tátra (Sallai Imre) utca a Csanády utca felé nézve, 1948. A kép különölegessége, hogy abban az évben készült, amikor a cserkészszövetséget felszámolták. (Forrás: Fortepan/Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény)

***

Forrásként az Arcanum adatbázisát használtam.