Erdélyi utca, Budapest XX. (1202), XXI. (1212), XXII. (1225),

Erdély (ma: Transilvania, Románia)

Erdély földrajzi- történeti-politikai alakulat Közép-Európában, a Kárpát-medence keleti részén, a mai Románia területén. Ma már csak történelmi hagyományai és sajátos kultúrája miatt tekinthető önállónak.

Sokszor Erdély alatt egy jóval bővebb tájegységet, a történelmi Magyarország Romániához csatolt részét értik, azaz a régiót délnyugatról határoló Bánságot, a nyugati Partiumot és az északi Máramarost is ezzel a névvel említik, de nem mint egységes tartományt, hanem csak mint 16 megye összességét. A Partium és a Bánság keleti nagyobb részét alkotó térség együtt Külső-Erdélynek is nevezhető.

Szűkebb értelemben Erdély, a történelmi Erdély vagy Belső-Erdély ennek a nagyobb területnek a középső-keleti (Királyhágón túli) részét jelenti, amely az egykori Magyar Királyságon belül bizonyos önállósággal rendelkezett. Belső-Erdély keleti felén található a Székelyföld történelmi tájegysége. Itt a legnagyobb ma a magyarok aránya Románián belül.

A tágabb értelemben vett Erdély kiterjedése nyugat-kelet irányban 480 km, észak-dél irányban 400 km. Legalacsonyabb pontja Orsova mellett van (kb. 65 m tengerszint feletti magasságban), legmagasabb pontja a Moldoveanu csúcs a Fogarasi-havasokban (Déli-Kárpátok), amely egyben Románia legmagasabb pontja (2544 m). Az Erdélyi-medencét keleten és délen a Kárpátok vonulata szegélyezi, a félköríves hegyvonulatot két eltérő szakasz, a Keleti-, és Déli-Kárpátok alkotja.

A magyarok, 895-ös honfoglalásukkor, a Kárpát-medencében már találtak egy magyar nyelvet beszélő népet. Talán ők voltak a székelyek, akik ma Erdély keleti részén élnek. Ez a megközelítés azonban a magyar akadémiai történeti szakirodalom szerint nem igazolható. Erdély 1003-ban a Magyar Királyság részévé vált. Erdély területének jelentős része ettől kezdve királyi birtok volt. Az országrészt a király helytartója, az erdélyi vajda irányította, amely a magyar királyság negyedik méltósága volt, a nádorispán és a horvát bán után. A 13. századtól alakult ki Erdély fő népcsoportjainak történelmi elkülönülése magyarokra, székelyekre, szászokra és románokra. A székelyek és szászok sajátos kiváltságokat élveztek, különálló közigazgatásuk volt az erdélyi vajdától.

Erdély az ország többi részétől jogi vonatkozásban csak az 1437-es Budai Nagy Antal-féle felkelés után kezdett különbözni. A kápolnai közgyűlésen létrejött három rendi nemzet szövetsége csak az erdélyi rendi nemzetekre vonatkoztak (erdélyi magyar nemesség, székely és szász elöljárók).

Az Erdélyi Fejedelemség a mohácsi csatavesztést követő kettős királyválasztás következményeként jött létre. Az Oszmán Birodalom által támogatott keleti magyar királyságból alakult ki, amikor II. (Szapolyai) János lemondott a királyi címről, így ő lett az első erdélyi fejedelem János Zsigmond néven. Ő volt az, aki az 1568-as tordai országgyűlésen a világon elsőként törvényben rögzítette a lelkiismereti és vallásszabadságot a négy hivatalos felekezet (katolikus, lutheránus, református, unitárius) számára. A román ortodox egyházat hivatalosan nem ismerték el, azaz nem kapott olyan privilégiumokat, mint a “bevett” vallásfelekezetek. Az Erdélyi Fejedelemség a történelmi Erdély területén kívül a volt Magyar Királyság más területeit is birtokolta. Ezt a széles területsávot nevezték latin szóval Partiumnak (magyarul Részek). Az Erdélyi Fejedelemség fennállása jelentős részében az Oszmán Birodalom vazallusa volt. Uralkodóit az erdélyi országgyűlés választotta, de hatalmi jelvényeit eredetileg a szultántól kapta. Az 1699-ben kötött Habsburg–török karlócai béke értelmében Erdély Habsburg kormányzás alá került.

1704-ben az erdélyi országgyűlés II. Rákóczi Ferenc személyében ismét fejedelmet választott. A Rákóczi-szabadságharc bukása után állandósult a Habsburg uralom. Erdély megőrizte területi különállását, mint osztrák tartomány valamelyes autonómiát kapott, amelyet az Erdélyi Diéta (Országgyűlés) által az erdélyi nemesség gyakorolt.

1848. március 15-én a Habsburgok felé intézett pesti 12 pont záró pontja az Erdéllyel való egyesítést követelte. Az éledő román nacionalizmus az Avram Iancu-vezette román nemzeti törekvésekhez vezetett, elutasítva Erdély unióját Magyarországgal. A fellázadt románok forradalmi Nemzetgyűlést hívtak össze, majd saját “forradalmi közigazgatást” alakítottak ki az erdélyi vármegyékben, prefektusokat neveztek ki. Több helyen polgárháborús konfliktusok alakultak ki. Brutális vérengzések, amely egyes településeken a magyar lakosok pusztulásához vezetett. Az 1848-as forradalom és szabadságharc leverése után ismét bevezették az abszolutizmust a Monarhia tartományaiban, így Erdélyben is. Az utolsó erdélyi országgyűlések (amelyen a tartomány etnikai-nyelvi képviselete is a korábbiaknál arányosabban érvényesült) fontos lépések születtek a tartomány modern, többnyelvű jogegyenlőségének kialakítása irányában: 1863-ban törvénybe iktatták, hogy a tartománynak három hivatalos nyelve van, a magyar, román és a német. Az 1867-es kiegyezés révén Erdély ismét Magyarország szerves része lett az Osztrák–Magyar Monarchián belül.

Az első világháború alatt még jobban felerősödtek a román nacionalista mozgalmak. Az addig a központi hatalmakkal barátinak tekintett Románia az antant oldalán szállt háborúba, mivel Franciaország és Anglia részéről ígéretet kapott Erdély megszerzésére. 1916-ban román csapatok törtek be Erdélybe. Az osztrák-magyar erőket csak késve tudták mozgósítani, de végül (német segítséggel) győztek: 1918 nyarán aláírták a bukaresti békét, melyben Románia elismerte világháborús veszteségét. Azonban az Osztrák–Magyar Monarchia 1918 októberére katonailag összeomlott, Magyarország is kikiáltotta a függetlenségét az őszirózsás forradalom nyomán. Ezzel egy időben a Román Királyság csapatai újra hadat üzenve megkezdték Erdély, majd Partium és a Tiszántúl megszállását. 1918. december 1-jén tartott gyulafehérvári román nagygyűlés kimondta Erdély egyesülését Romániával, amit 1920-ban az antant hatalmak a trianoni békeszerződéssel jóváhagytak.

Érdekesség

Kolozsvártól 35 km-re található Torda városa, mely legfőbb látványossága a 2010-ben felújított sóbánya. A földalatti kuriózum nem csak múzeumként működik, hanem szórakozási lehetőség is, hiszen óriáskerékkel, játszótérrel és egy csónakázható sós tóval is rendelkezik. A bánya mellett számos sósvizű fürdő is található a gyógyulni vágyók számára.

A medve Erdély emblematikus állata, így kihagyhatatlan program a neves természetfotós, Máté Bence által üzemeltetett medvemegfigyelő állomások felkeresése.

Aki szeret emléktárgyakat gyűjtögetni utazásai során, mindenképp látogasson el a Marosvásárhelytől 60 km-re levő Korondra. A község főútja teljes hosszában egy nagy kirakodóvásár.

Turisztikai szempontból az egyik legfelkapottabb látnivaló Romániában a híres Peles kastély Szinaján. A román királyi család számára épített neoreneszánsz palota gyönyörű korabeli bútoraival, értékes festményeivel és különleges építészeti elemeivel csalogatja magához a turistákat.

A 14–15. században épített Vajdahunyadi várkastély Kelet-Európa egyik legszebb, leglátványosabb történelmi műemléke. Ez szolgált ihletül a városligeti Vajdahunyad-vár építéséhez.

A Békás-szoros tektonikus eredetű szurdokvölgy a Hagymás-hegységben, a Békás-patak völgyében. Itt volt az ezeréves magyar-román határ.

A Gyilkos-tó természetes torlasztó a Hagymás-hegységben, Hargita megye északkeleti részén. Erdély egyik legismertebb és leglátogatottabb tava.

Erdély híres magyar szülöttei a teljesség igénye nélkül: Hunyadi János erdélyi vajda, majd Magyarország kormányzója, Hunyadi Mátyás magyar király, Báthori István erdélyi fejedelem, majd Lengyelország és Litvánia királya, Bethlen István Magyarország korábbi miniszterelnöke, Ady Endre költő, újságíró, Apáczai Csere János filozófus, pedagógus, Benedek Elek író, „a nagy mesemondó”, Bolyai Farkas és Bolyai János matematikusok, Bölöni László labdarúgó, Dávid Ferenc, az unitárius vallás alapítója, Bartók Béla zeneszerző és zongoraművész, Dsida Jenő költő, Irinyi János a zajtalan gyufa feltalálója, Kölcsey Ferenc költő, politikus a Himnusz szerzője, Kőrösi Csoma Sándor, Kós Károly építész, író, Kun Béla a Magyarországi Tanácsköztársaság vezetője, Kurtág György zeneszerző, Márton Áron az Erdélyi Katolikus Egyház egykori püspöke, Mikes Kelemen író, Orbán Balázs író, Rajk László Magyarország belügy-, majd külügyminisztere, Sütő András Kossuth-díjas író, Tamási Áron Kossuth-díjas író, Teleki Sámuel utazó, felfedező, Tőkés László református püspök, Wass Albert író, Werbőczy István királyi ítélőmester, királyi személynök, majd Magyarország nádora, Wesselényi Miklós reformkori politikus, az „árvízi hajós”.

Képeslapok

Térképek

Fotók

Videók

Utcatörténet

Budapesten jelenleg három közterület viseli az Erdélyi utca nevet. A XX. kerületi Gubacsipuszta, Kossuthfalva városrészekben 1954 óta, a XXI. kerületben, Csepel-Kertvárosban 1930 óta, a XXII. kerületben, Nagytétényben az 1930- as évek óta létezik ilyen nevű utca.

Korábban a IV. Istvántelek részén, a XI. kerültben, Albertfalván, a XVII. kerületben, Rákoscsabán volt Erdély utca. A XX. kerületi Erdélyi utca 1925-1954 között szintén Erdély utca volt.

A VIII. kerületben, Józsefvárosban is volt egy Erdélyi utca.