Lassan egy éve nem igazán lehet utazni, és biztos sokaknak hiányzik már az új környékek és kultúrák felfedezésének izgalma. A szigorú szabályozásokkal nem sok mindent tudunk kezdeni, de ahhoz tudunk ötletet adni, hogy hol vannak Budapesten is olyan különös hangulatú környékek, ahol egy séta erejéig úgy érezhetjük, nem is a magyar fővárosban vagyunk.
Gül baba utca
A középkorias sikátoroknak várban, vagy a belváros pár megmaradt girbe-gurba utcácskájának is különös hangulata van, de egyik sem hasonlítható a Rózsadombra felkapaszkodó, macskaköves Gül baba utcához. Mindegy, hogy a Frankel Leó útról indulunk fel, vagy Vérhalom utcából lépcsőzünk le, egy pillanat alatt mintha egy idegen városba csöppentünk volna – a hangulata, a látványa teljesen idegen a percekkel ezelőtt megélt budapesti környékétől.
De miben áll a varázsa? Talán a szokatlan emelkedése? Tény, hogy ez Budapest legmeredekebb közútja, autóforgalom nincs is rajta, szokatlan a szemünkben az a dőlésszög, ahogy a házak előbukkannak, vagy éppen a Duna-partjain elterülő épületek látványa hirtelen kibukkan a könyökszerű hajlat után.
De furán cseng a neve is – egészen 1915-ig a korábbi helyi szőlőbitorkos, Niedermayer Ferenc után Niedermayer utcának nevezték. Ő volt, az, aki az 1700-as évek elején felparcellázta a környéket, de az igazi kiépülése csak 1820-as években indult el, apró, földszintes házakkal.
Gül baba türbe
A dallamos Gül baba nevet az első világháború kitörése után kapta, a Monarchia és Törökország szövetségre lépését megünnepelendő gesztusként – ekkor temették újra a közeli türbében is a névadó dervist.
Az 1541-ben Budán elhunyt Gül baba bektasi dervis költő volt, a neve magyarra fordítva annyit tesz, hogy a „Rózsák Atyja” így valójában az egész környéknek – a Rózsadombon járunk – ő a névadója. A legendákkal ellentétben nem arról kapta a nevét, hogy ő telepítette be a nemes növényekkel a dombokat, hanem a turbánját díszítette egy rózsatő. A síremléket, mely aztán a legnyugatibb iszlám zarándokhely lett, 1543 és 1548 között Buda harmadik pasája emeltette.
Az utcáról közvetlen lépcsősor vezet fel a felújított türbéhez is. Ennek most ugyan a járvány miatt a központi, síremlék része és a teraszos kertjeinek egy része nem látogatható, de a bástyákról így is csodás kilátás nyílik a városra. Valamint így is vannak olyan parkos-pados részek, a ahol a délutáni napfényben kicsit el lehet üldögélni.
Érdekességek
Csak egy apró érdekesség, hogy ha a 20. századi képeket nézegetjük a türbéről, bizony nagyon fura formációban láthatjuk a síremléket – egészen az 1970-es évekig, majd száz éven keresztül az úgynevezett Wagner-villa ölelte körbe, amelyet csak hosszas huzavona után bontottak el körüle.
Több híres lakója is volt a Gül babának, Ránki György zeneszerző lakóhelyén (36-os szám) emléktábla is díszíti a házat, de itt élt Gorka Lívia keramikus is, akinek köztéri alkotásait országszerte láthatjuk ma is. Illetve egyes források Illyés Gyuláról is úgy írják, itt élt, Ránkival szemben , ám a zeneszerző rokonai nem így emlékeznek.
Utazás helyett fedezzük fel a saját városunkat, a Gül baba utca szuper kezdésnek, ha tényleg valami különleges élményre vágyunk. Itt tényleg átérezzük, hogy bármily régen is volt, a 150 éves török uralom nem múlt el nyomtalanul, nem csak az Egri csillagok és a történelemkönyvek lapjain találkozunk az egykori hódítokkal, hanem bizony a város is – bár csak kevés helyen – de őrzi az emléküket.