Keresd meg a felrobbantott régi híd elemeit az újban! Rakparti séta 5.

Városnéző túra minden nyári hétvégén a Rakparton! 5. rész – Zubreczki Dávid írása

Az Erzsébet volt az egyetlen felrobbantott budapesti Duna-híd, melyet nem állítottak helyre a világháború után, hanem azonos néven egy teljesen újat építettek a helyén. Vagyis nem teljesen újat, ugyanis a régi híd elemeit is beépítették a ma is látható szerkezetbe. Most, hogy minden hétvégén sétálhatunk és kerékpározhatunk az autók nélküli rakparton, közelről is megcsodálhatjuk ezeket.

Rakparti városnéző sétánkat a Szabadság híd környékén kezdtük a Vásárcsarnokba és a Corvinus pincéjébe vezető egykori alagutakkal, és megnéztük Boldog Salkaházi Sára emléktábláját, amit alig ismer valaki. Következő megállónk egy híddal odébb, az Erzsébetnél lesz.

Erzsébet híd
Fotó: Soós Bertalan/BVA

Az elegáns, hófehér modernista alkotás ma is nagyon mutatós, a maga korában pedig az egész város csodálta. Egy időben ez volt Budapest egyik szimbóluma, mely mindenhova felkerült: pénzérmére, bélyegre, képeslapra. Tényleg nagyon látványos, hogy nincsenek pillérei a folyóban, büszkén ível át felette. Hát még milyen látványos lehetett ez a teljesítmény 120 évvel ezelőtt!

Merthogy elődje, a Czekelius Aurél vezetésével tervezett régi Erzsébet híd ugyanekkora távot fogott át. 290 méteres középső támaszközével (vagyis a két pillér közti távolságával) 1926-ig világrekord volt a lánchidak között. Ez ugyanis lánchíd volt, ráadásul gyönyörű! Egészen 1945-ig, amikor a német csapatok felrobbantották.

Két évtizeddel később, 1964-ben nyílt meg a helyén a ma is ismert, Sávoly Pál tervei szerint épült Erzsébet híd. Ez már kábelhíd volt; majdnem tíz méterrel volt szélesebb és majdnem fele olyan súlyú volt csak, mint elődje. A pillérei mégis pont ugyanoda estek. És nem csak ezeket használták fel a régi hídból, hanem az úgynevezett sarukat is.

Egy ilyen nagy fémszerkezetet ugyanis nem lehet mereven az alapokhoz rögzíteni: annak alakja a terheléssel és a hőtágulással is változik. Ezért olyan módon kötik össze a pillérrel, hogy az kis mértékben el tudjon mozdulni, anélkül, hogy bármiféleképp károsodna.

Ezek a saruk pedig még a régi Erzsébet hídból maradtak itt, ott is van rajtuk a gyártás éve és helyszíne: „Diósgyőr, 1899”. Igen, „az Erzsébet lánchíd volt az első olyan Duna-híd Magyarországon, melyet teljes egészében magyar mérnökök terveztek és magyar vállalatok kiviteleztek”.

Régi Erzsébet híd sarui
Fotó: Zubreczki Dávid

Nem csak ezért szomorú a pusztulása. Hanem kicsit azért is, mert az új Erzsébet hidat már azért építették ilyen szélesre, hogy azon sokkal nagyobb gépkocsiforgalom hajthasson át. Ezzel pedig megkezdődhetett a Rákóczi út – Kossuth Lajos utca – Szabadsajtó utca tengely hanyatlása. Mi azonban most nem arra megyünk tovább, hanem folytatjuk utunkat a hétvégeken sétálós pesti rakparton, ahol még rengeteg érdekesség vár ránk.