Belső-Erzsébetváros: vizsgázik a kurfli

Fáradt beletörődéssel beszélgettünk az öreg taxissal a Dob és a Kis Diófa utca sarkán, aki szerint már rég meg kellett volna ezt lépni, valakinek meg kellett állítani az autóáradatot.

– Az egyirányúsítással azt lehet elérni – sorolta a környéket alaposan ismerő úr –, hogy megszűnjön az a kergetőzés, ami évtizedeken át jellemezte a városrészt: az út két oldalán autók parkolnak, középütt, a vékonyka maradék sávban autók araszolnak. Nyilvánvaló, hogy ezt már sokáig nem lehetett csinálni.

Lesz ebből valami…

A taxissal arról a viszonylag nagy területet érintő nyári forgalomcsillapításról beszéltünk, ami az Andrássy út, a Nagykörút, a Rákóczi út és a Károly körút által körülvett zónában sokak életét teszi könnyebbé. Az átmenő forgalmat különféle módszerekkel akadályozzák. Ennek legjobb formája az egyirányúsítás. Vannak egészen „ötletes” megoldások is: a hosszan egyirányú utcák egy-egy kisebb szakaszán megfordították az eddig megszokott haladási irányt. Amivel elsősorban azokra ijesztettek rá, akik hosszú ideje menekülő útvonalként használták a Belső-Erzsébetváros turisták, biciklisek és gyalogosok jelenléte miatt is zsúfolt zónáját.

Az utcákra afféle hurkokat kötöttek, amivel lehetetlenné tették a gyors áthaladást.

– Rafkós megoldás – mondta mosolyogva öreg ismerősöm a Kazinczy utcában. Már az ükapja is itt lakott. Itt lakni annyi, jegyezte meg keserűen, mintha időutazáson vennél részt. A lepukkant portálok és düledező házak, amelyek önmagukban szépek, ott vannak a jövő üvegfalú irodaházai közt. A kis utcákban pedig kavarog a kései nyolcvanas évek. 

A legcselesebb autós megállást akadályozó kicsiny szigettel a Klauzál térhez közeli keskeny utcában találkoztunk. A Megállni tilos! táblát majdhogynem „beültették” egy bokros kiugró mögé, nyilvánvalóvá téve, hogy itt aztán mindenki felejtse el a megállást, arról többé szó sem lehet. Eléggé meggyőző, mint ahogy a többi új utcatárgy is: mintha csak a bokorból nőtt volna ki. A kicsiny fákat rejtő konténerek mellett se parkol már le senki, nem csak azért, mert büntetik, hanem azért, mert kockázatos a vasalt dobozok környékén forgolódni. A legmókásabb mégis az, hogy egy-egy utcasarkon állva jobbra-balra nézve sok helyütt Behajtani tilos! táblákat látunk. Ennek megfelelő az utcakép is. Békésen sétálgató helybéliek, fényes nappal üres kis utcák. Régen volt már ilyen errefelé.

Se ide – se oda!

Na jó, mindehhez az is kell, hogy ne legyenek sárgaesernyős idegenvezetők által terelt japán turistacsoportok, ők most a járvány miatt valahogy erősen hiányoznak a város sok más pontján is. A körúthoz közeli vegyeskereskedés tulajdonosával, a 28 éve itt élő bagdadi úrral, Attarral is arról csevegünk, hogy a vevők újabban nem adják egymásnak a kilincset. Ez is az oka annak, hogy eléggé kényelmes a bolt előtti terület, nem kell attól félni ebédidőben sem, hogy nem lehet megállni.

Vannak utcák, amelyek olyannyira néptelenek (csütörtök délelőtt!), hogy azon gyakori városi császkálóként magam is elcsodálkoztam. Egy úr, aki zacskóból ebédelt a régi Kádár vendéglő közelében egy padon, arról mesélt, hogy Újpalotáról jár ide, ott működtet vállalkozást, de bejár a városba tisztítószerekért és más anyagokért egy régi vállalati kapcsolatához.

– A múltkor mondtam neki, hogy annyi lett a kurfli, és annyit kell már keringőznöm, mire meg tudok a raktár közelében állni, hogy lassan kezd elmenni a kedvem az egésztől. Miközben látom, hogy ez a jövő. Meg kell akadályozni, hogy idejöjjek. Ha ugyanis meg lehet állni, és le lehet tenni az autót, megállok és leteszem. Miközben tudom, az, hogy mindenki beül reggel az autójába, és abban bízva, hogy valahol csak meg tud állni, elkezd keresgélni a helyek után a szűk utcákban, már nem sokáig tart. Annyi lett a kurfli, hogy kezd a dolog lehetetlenné válni.

Profi terelősziget

A kurfli lesz tehát az, és nem a felemelt parkolási díj, ami végül elkedvetleníti az autósokat a bolyongástól. De egyben ez segíti a helyieket is abban, hogy fellélegezzenek, és használni tudják saját lakóhelyüket. Biciklizni, gyalogolni lehet. Ezzel még az is egyetért, aki pedig sokat veszít a „csillapításon”. A taxis is egyetért vele, de tudtomra adja: ki nem állhatja a bicajosokat.

– Mennek, mint a marhák, de most nekik kedvez az idő. Van benne valami, végül is érthető. Én, mondjuk, nem vihetem az utasaimat biciklivel, pedig lehet, hogy hamarabb célba érnék velük. Majd átgondolom a dolgot, ha ennyire nem lesz utasom, mint mostanában. Elviszem őket a hátamon. Nyár van, járványidőszak, kinn a körúton és az Andrássy úton se vészes a helyzet. A kurfli most vizsgázik éppen. Eléggé hatékonynak tűnik. Ősszel, amikor elkezdődik az iskola, eldől, hogy mit ért a nyári főpróba.

Rab László írása és fotói.